Nyakunkon az E3 és ahogy lezajlik, máris jön a gamescom, aztán meg a PAX, a Tokyo Game Show, az Eurogamer Expo, és máris jön egy újabb év újabb E3-mal. Bármelyikre is sikerül kijutni az egyszeri gamernek, óriási élmény egy ilyen kiállítás, de azért a nagy élvezkedésben nem árt pár dologra figyelni. Megmondjuk, mik ezek még az idei E3 előtt, de persze a tanácsok nagy része más játékexpókon is hasznos lehet.
Nem csak úgy hűbelebalázs módjára
A sikeres E3 kulcsa a gondos tervezés – mondá Konfuciusz, vagy ha nem is mondott ilyet, ma biztos mondana (vagy ha nem is mondana, ezt hazudjuk, mert régen halott ember nem reklamál). A gondos tervezés pedig elsősorban pepecselős szervezőmunkát jelent, ami nemszeretem teendő, de meghozza gyümölcsét. Még itthon le kell szervezni előre annyi sajtótájékoztatót és játékbemutatót, amennyi csak belefér az időnkbe. Nyilvánvaló Kapitány szerint nem jó ezeket egymásra szervezni, arra is érdemes figyelni, hogy egyik bemutatóról át tudjunk érni a másikra. Az E3 (meg több hasonló expo) ugyanis több nagy hodályban zajlik, melyek alkalmasint elég messze vannak egymástól, és ha 15:30-kor ér véget egy Microsoft interjú, akkor a 15:30-kor kezdődő Ubisoft-hepajra egészen biztosan nem tudunk átrohanni. De ha van egy okosan kitalált és lebeszélt itinerünk, az expón már úgy próbálgathatjuk egymás után a pöpecebbnél pöpecebb játékokat, mint az urak.
És ami biztosan kell még itthonról, de folyton elfelejtjük: névjegykártya. A sajtósok szeretnek ilyet kapni, és több helyen kifejezetten kérnek is névjegykártyát azonosításra (hazatérve pedig szórakoztató játék lesz spambe irányítani a nevenincs cégek napi sajtóközleményeit, amikkel lelkesen elkezdik bombázni frissen megszerzett e-mail címünket). Szintén kötelező a konnektorátalakító, és ha drága a hoteles Wi-Fi, érdemes lehet kint venni valamilyen baráti árú netcsomagot. Amire viszont az E3-on biztosan nem lesz szükség: meleg holmi. Kalifornia, nyáron – ennyike.
Ha már kint vagyunk a show-n, akkor is hasznos kicsit előre gondolkodni. Magára az E3-ra és a legtöbb nulladik napi sajtótájékoztatóra már előző nap be lehet regisztrálni, és ezt érdemes is megtenni. Gyakran fényképes iratot kérnek azonosításra, szóval ezt nem jó a szállodában felejteni. Illetve jó, ha eleve korábban érkezünk Los Angelesbe, és nem az E3 előtti este esünk be a reptérre, ami hosszú ellenőrzési procedúrával várja vendégeit. Loszitól Budapest kilenc időzóna, ilyen távon már a jetlag is keményen beüt – okos dolog ezt kicsit kialudni, mielőtt a show elkezdődik, mert egy játékexpo meglepően fárasztó tud lenni (főleg, ha cikkeket is kell írni esténként). Hasonló okok miatt előző estére nem jó nagy lealjasodást beiktatni (hagyjuk ezt inkább az E3 utánra). A sajtótájékoztatók korán kezdődnek, és hangosak – nem a másnapos fej barátai.
Falkatörvények
Los Angeles minden peremkerületével együtt nagyjából akkora, mint a Dunántúl, ezért a közlekedésre is időben kell gondolni. Ha a hotelünk az E3-nak otthont adó Los Angeles Convention Center közelében van, az szerencse, de ezek a hotelek elég drágák. Mindenesetre ezektől a szállodáktól a show alatt ingyenes buszjáratok mennek a megfelelő helyszínekre, érdemes ezekre felpofátlankodni (elvileg megfelelő karszalaggal lehet csak, gyakorlatilag a sofőr nem nézi). Ha messzebb lakunk, akkor vagy a tömegközlekedés jön szóba (ami Los Angelesben… khm, nem ideális), vagy a taxi (ami brutálisan drága, ha csak azzal furikázunk), vagy az autóbérlés, amit érdemes megjátszani, ha többen vagyunk. Márpedig általában többen vagyunk: mindig van pár magyar cég vagy médium, ami embert küld az E3-ra, szerencsés húzás hozzájuk csapódni, és úgy bérelni közösen kocsit, olcsóbban kijön, mint bármi más, és nagy szabadságot ad.
Más szempontból is érdemes honfitársak társaságát keresni, és nem csak azért, mert hangulatos tud lenni, amikor szakmai smúzolásnak álcázva degeszre zabáljuk magunkat egy Bubba Gumpban vagy In-N-Outban. A nulladik napi sajtókonferenciák előtt végeláthatatlan sor szokott állni, és aki elöl van, az helyet foglalhat a többieknek, de egyébként is, együtt álldogálva hamarabb megy az idő. (Csak zárójelben jegyzem meg azt az egyes kultúrákban „pannon lelemény”, máshol „irtózatos nagy gyökérség” kódnevű módszert, ami így fest: valaki odamegy a sor elejére, mintegy céltalanul odaáll a sor mellé, aztán egyszer csak a többiek is csatlakoznak hozzá, hogy jé, szia, te is itt, ideállhatunk, de jó – a jól nevelt külföldi kollégák meg csak hébe-hóba tiltakoznak a pofátlanság ellen. Természetesen a GameStar dolgozói soha, de soha nem élnének ilyen alantas eszközökkel.)
Az akolmeleg akkor is kellemes tud lenni, ha az expón bcd-kre kerül sor, vagyis zárt ajtók mögötti (behind closed doors) játékbemutatókra. Könnyen lehet, hogy valamelyik kolléga olyan játékra szerzett ilyet, amire nekünk nem sikerült, és ha vele együtt toppanunk be az adott időpontban, általában sikerül megpuhítani a sajtós szívét. Tavaly például a Bloodborne-ra csak nekem volt időpontom, de amikor a Sony sajtószobájában megjelentem a kiscicaszemeket meresztő Grathtel és a szünnyögő kölyökvizslaként magát sajnáltató mazurral, a sajtós megkönyörült rajtuk. A szívességet egy EA-s VIP nyakbaakasztóval viszonozták – ilyenem ugyanis nekem nem volt, és ezzel be lehetett állni az EA-játékok előtti fontosember-sorba, gyűlölködő pillantásokat kiváltva a sokkal-sokkal hosszabb sorban kanyargó mezei látogatókból. A fentiekből talán következik, hogy jó, ha az itinerünk kicsit szellős, és váratlan bcd-kre is be tudunk ugrani. Meg eleve, tudjunk improvizálni, például bármikor kiderülhet, hogy tudunk interjúzni valamelyik bemutatott játék vezető fejlesztőjével.
#swag #goodie #boothbabe #életkeh
Pár praktikus jó tanács maradt már csak, mindenekelőtt a kajáról. Ebből a szempontból az E3 nem túl eszményi hely: kevés ponton árulnak ételt, az is általában drága és rossz. A megoldás egyrészt a bőséges reggeli a hotelben, amivel kihúzzuk valameddig, másrészt ne legyünk lusták egy-két szendvicset csinálni (vagy készen venni egy közeli 7 Elevenben, harmadannyiba kerül, mint az E3-on egy hasonló, és hasonlóan szar). És persze nyitott szemmel járjunk: a Sony nagyon ad arra, hogy a sajtókonferenciájára tele gyomorral elégedetten büfiző újságírók üljenek be, több kiadónál lehet enni-inni a bcd-k között (volt rá példa, hogy az Activision mentette meg az életünket egy pizzával), a CD Projektnél a jóféle lengyel sör pedig olyan fix pont a világban, mint a gravitáció vagy az általános másodfokú egyenlet megoldóképlete.
Természetesen mindenféle kisebb-nagyobb ajándékokat – szakszóval swagot – is osztogatnak az E3-on, de ezeket is érdemes okosan gyűjtögetni, különben már az első órában leszakad a karunk. Tegyük fel magunknak a szükséges kérdéseket: Tényleg szükségünk van háromra ugyanabból a dizájnos táskából? Valóban kell nekünk két marék pendrive? Érdemes arénaharcba keveredni az XY kiadó előtti tömegben egy L-es pólóért, ami úgyis kicsi ránk? Ugye, hogy nem? Swagot úgy gyűjts, miként ritka pillangókat ejtesz csapdába finom eleganciával – szól egy másik, kevésbé ismert Konfuciusz-mondás.
Az ilyen földi hívságok egyébként is csak arra jók, hogy eltereljék a figyelmünket a lényegről: a csajokról. Ja nem, a játékokról. Persze, hogy a játékokról! Csak hát szép az, ami érdek nélkül tetszik, és ez igaz a hoszteszlányokra, booth babe-ekre is. De az igazi profi csak periférikus látómezőben perceptálja az esztétikumot, mert figyelmét lekötik a legújabb játékok. Vagy ha ez mégsem sikerül, annyi baj legyen. Mi is elkövettük az összes lehetséges hibát, mire rutinos E3-látogatókká váltunk.
A legfontosabb videojáték-expók:
PAX East – tavasz, Boston
Tavaszi PlayIT – április, Budapest
Electronic Entertainment Expo (E3) – június, Los Angeles
Gamescom – augusztus, Köln
PAX Prime – kora ősz, Seattle
Tokyo Game Show (TGS) – szeptember, Tokió
Eurogamer Expo (EGX) – szeptember, London
BlizzCon – november, Anaheim
Őszi PlayIT – november, Budapest
