A valóságshow szó hallatán okkal indul meg néhányak öklendezési reflexe. Sokan rögtön a Való Világra és a Big Brotherre gondolnak, amelyek résztvevői sosem voltak az illemversenyek vagy a műveltségi vetélkedők dobogós helyezettjei, örülhetünk, ha egy évadban nincs verbális vagy testi bántalmazás, senki nem helikopterezik semmilyen szervével, és eltelik úgy fél óra, hogy senki nem káromkodik. A káromkodás legyen a legnagyobb probléma ezekkel a műsorokkal.
Nem véletlenül használjuk külön a reality kifejezést, ennek (még) nincs olyan negatív töltete, és ezt hallva talán a Való Világot a legnagyobb médiaipari hulladéknak tartók is nyitottak lehetnek olyan műsorokra, amikben bár a műfaj bizonyos jegyei - mint a szerkesztők kavarása, a drámai pillanatok kihangsúlyozása, a nézők érzelmeire hatás - megjelennek, mégis egészen más szintet képviselnek.
Magyarországon például az Exatlon és a Survivor is képes volt sikereket elérni, miközben egyiknek sem az volt a lényege, hogy a nézők jobbnak érezzék magukat a szereplőknél. A realityk működnek intelligens, tanult emberekkel, amire ugyancsak jó példa a Netflixen futó, több országban is gyártott Vak szerelem, melyben legfeljebb az érzelmi érettséggel és a nárcizmussal lehetnek gondok, de még a problémásabb szereplők többségénél is látszott valamiféle fejlődés a végére. A szerkesztők akarják, hogy kedvenceket válasszunk és utálkozzunk, de sokkal inkább a szereplőkön múlik, hogyan oldják meg a párkapcsolati kihívásokat.
Az HBO Maxon augusztus 11-én debütáló A híd az HBO első magyar, saját gyártású reality-sorozata, amihez szimpatikus, tanult emberekből sikerült válogatni, és egy ehhez méltó feladatot adtak nekik.
A híd (The Bridge) egy külföldi formátum, a magyar változatot Romániában, a Beliș-tó partján forgatták tavaly. A 16 résztvevő célja (a létszám folyton változik, de mivel nem élő a műsor, nyilván nem a közönség szavaz), hogy egy 250 méteres hidat építve, 18 nap alatt eljussanak a tó közepén található ládához, ami 30 millió forintot rejt - együtt kell működniük, ám a pénzt csak egy valaki viheti haza a végén. Kapnak néhány leharcolt szerszámot, pár gerendát és kötelet, de szöget például nem, és áramot sem használhatnak; fizikai ismereteiket hasznosítva, a szerepeket ügyesen leosztva kell teljesíteniük a kihívást.
Az első két rész során (amiket egy premier előtti vetítésen volt alkalmunk megtekinteni) hamar kiderül, hogy 14, egymás számára többé-kevésbé idegen emberrel (a két színész, Varga Ádám és Noé Viktor történetesen pont ismeri egymást, dolgoztak együtt) megértetni, hogy a közös célért együtt kell dolgozni, és mindenkinek más feladata lesz, mi több, a "szarabb" melókat is be kell vállalni a közjó érdekében, még úgy sem egyszerű feladat, hogy a csapatmunka nem ismeretlen számukra. Van, aki azért jött, hogy megtalálja önmagát, és van, aki azért, hogy a pénz segítségével helyrerázza az életét, segítse szeretteit. Úgy kell jó csapatjátékosnak lenni, hogy közben tudják, csak egy valaki nyerhet, de ő nem lesz képes egymaga teljesíteni a feladatot.
Már a feladatok leosztása is gondot okoz: nyilván nem fűrészelhet mindenki, de a főzésre ítélt hölgyek hamar zokon veszik, hogy őket jelölték ki erre a feladatra; a csapat, és főleg megválasztott vezetőjük dolga, hogy ezt kezelje. Gyorsan előjön a "nők helye a konyhában van-e" téma, amivel páran egyetértenek, miközben Kusztos Verának és Budai Zsuzsának is olyan izmos a karja, hogy simán lenyomnák Németh Márk influenszer-zenészt. Ennél viszont nagyobb gond, hogy eleinte jól láthatóan nincs elég nyersanyaguk a 250 méteres hídhoz (részletkérdés, hogy szó szerint körülveszi őket egy ERDŐ) - rajtuk, döntéseiken és áldozataikon múlik, kapnak-e segítséget, és ezt milyen úton érik el.
Az érzelmeinkkel persze a szerkesztők szeretnek játszani, de nagyon könnyű bevonódni, átérezni a dilemmákat, elgondolkodni azon, mi mit tennénk a versenyzők helyében. Többnyire magukra vannak utalva, távolról segíti, hátráltatja őket, vagy bonyolítja az életüket Magyarósi Csaba műsorvezető, aki minden egyes bevágásban úgy néz a hegytetőről, mint egy sorozatgyilkos; a harmadik után már vártam, mikor láthatjuk felnézni egy puska távcsövéből. Hét rész alatt persze még bármi történhet.
A híd izgalmas, kulturált, a szereplők szimpatikusak (és néhányan kellően antipatikusak), egy olyan, már a kameraállásai, látványvilága miatt is minőségi reality, amit a műfajt eddig nem kedvelőknek is érdemes lesz nézni. Augusztus 11-én az első három rész érkezik, a maradék négyet pedig kettessével, egy hét eltéréssel kapjuk meg.
