Az Oppenheimer a Barbie-val karöltve uralja a mozikat, amit nemcsak a hype-nak köszönhet, hanem annak is, hogy - amiképpen azt a kritikánkban írtuk - Christopher Nolan új életrajzi filmje napjainkban talán fontosabb és jelentőségteljesebb alkotás, mint annak örülni lehetne. Az Oppenheimer hemzseg az erős és zsigerig hatoló pillanatoktól, amik még sokáig velünk maradnak, legyen szó egy-egy karaktert érintő vagy az egész emberiség szempontjából fontos momentumokról (olyan is akadt, amit J. Robert Oppenheimer unokája szívesen kihagyott volna a filmből).
A film piszkosul hatásosan mutatja be, hogy még egy olyan fejlett ország vezetése is, mint az Egyesült Államoké, milyen felelőtlenül viszonyul egy pusztító fegyverhez, és sokan kirekedett szemekkel figyelték, hogy az amerikaiak hogyan döntöttek egy történelmi jelentőségű hadműveletről.
Az említett jelenetben többen (köztük Matt Damon Leslie Groves tábornoka és Cillian Murphy Oppenheimere) összegyűlnek eldönteni, hogy mely városokra dobják le az atombombákat Japánban. A James Remar által alakított amerikai hadügyminiszter, Henry Stimson pedig azt mondja a csapatnak, hogy ne Kiotót támadják, mert ott töltötte a nászútját a feleségével. Amikor én néztem a filmet, a nézőtéren döbbent csend honolt pár ideges nevetéssel kísérve, szóval a jelenet elérte a célját, a The New York Timesnak adott interjújában Christopher Nolan pedig elárulta, hogy ez a mondat bizony eredetileg nem is szerepelt a forgatókönyvben, a színésznek köszönhető:
"James Remar folyamatosan arról beszélt nekem, hogy megtudta, Stimson és a felesége Kiotóban töltötték a nászútjukat. Ez volt az egyik oka annak, hogy Stimson levette Kiotót a bombázandó listáról. Én azt mondtam neki, hogy a várost a kulturális jelentősége miatt húzza ki a listáról, majd hozzátettem, hogy "Ezt is tedd hozzá". Ez egy fantasztikusan izgalmas pillanat, amikor a teremben senki sem tudja, hogyan reagáljon"."
De Nolan elmondta, hogy nemcsak Remar, hanem az összes színész elvégezte a házi feladatát:
"Az összes színész utánanézett annak, milyen volt az a való életbeli személy, akit megformált. Rengeteg házi feladatuk volt. Nagyszerű forrás volt számukra is az American Prometheus [a könyv, ami alapján a film készült], de saját kutatásokat is végeztek, ami nagyon sokat jelentett számomra, mert korábban ilyen módon még nem dolgoztam. Így például az egyik olyan jelenetben, amiben a tudósok egy osztályteremben ültek, az egész beszélgetést képesek voltunk improvizálni. Megvolt a forgatókönyv, de olyan szenvedélyesen és a saját kutatásaikon alapuló tudással játszottak, hogy anélkül is ment."
Hogy valóban Stimson nászútja kímélte-e meg Kiotót a pusztulástól, az nem világos. Bár a város tényleg szerepelt a célpontok listáján, de egyes tudósok szerint Langdon Warner amerikai régész volt az, aki Kiotó kulturális örökségének megőrzése érdekében nem tanácsolta a lebombázását.
