Folytatódik a vezeklő papnő története, s ezzel együtt a két istennő sava-játéka. Fény és árnyék feszül a vegytiszta káosznak, ráadásul egy harmadik szereplő is feltűnik a tábla mellett, aki láthatóan nem tanult a legutóbbi istenség példájából, aki megpróbált beavatkozni a játszmába.
Amit a Lolth-Eilistraee-Kiaransalee trojkafigurák tologatásaként él meg, az a lelkükért vívott véres háború alakjában sújt le a halandók fejére. Az egyik oldalon a Sötét Szűz holdfényben táncoló papnőit, az őket erősítő Vhaeraun híveket találjuk, a másikon a lichből lett istenség szellemeit, szipirtyóit és élőhalott-hordáit. A Pókkirálynő lépései pedig továbbra is kiismerhetetlenek, bárkinek meglepetést okozhat a megkínzott Halisstrával és démonölebével.
Hasonlóan kiszámíthatatlan faktort képvisel Halisstra öccse és a vele tartó mágusok társasága. Tipikus trilógiaközepi regény elvarratlan szálakon a végén, amelynek legnagyobb erénye, hogy eddig sokak számára nem ismert titkokat fed fel a drow faj születésének körülményeiről.
4/5
