Hirdetés

Marvel Kapitány kritika - azok a csodás '90-es évek

|

A Marvel első női főhőssel operáló mozija ugyan nem váltja meg a világot, de remek szórakozás, és tökéletesen hozza a '90-es évek hangulatát.

Hirdetés

Még a film érdemi kitárgyalása előtt szeretnék gyorsan kitérni a mesterségesen generált balhéra, ami a Marvel Kapitányt és főleg a főszereplőt, Brie Larsont övezte az utóbbi hetekben. Larson tavaly nyáron egy díjátadón beszélt először arról a tanulmányról, ami kimutatta, hogy a neves amerikai médiumokban publikáló kritikusok túlnyomó többsége fehér férfi, és csak nagyon ritkán találkozhatunk nők, különösképpen színesbőrű nők kritikáival. A színésznő aktívan tenni szeretne ez ellen, ezért például legutóbbi Marie Claire interjújánál kifejezetten kérte, hogy a magazin fekete, mozgássérült újságírónője beszélgessen vele - ez az interjú robbantotta ki egyébként a legújabb botrányt. Egyesek ebben az egészben azt látták, hogy Larson "gyűlöli a fehér férfiakat" és "nem akarja, hogy megnézzék a filmjeit", holott ezeket soha, semmilyen körülmények között nem mondta. Sőt mi több, azt is hangsúlyozta, hogy nem képzeletbeli székeket akar elvenni az asztaltól, azaz nem a fehér kritikusoktól válna meg, hanem új székeket pakolna az asztalhoz, azaz simán csak növelni szeretné a megjelenő hangok számát. Mindezzel persze lehet vitatkozni, de teljesen felesleges hozzákölteni a színésznő nyilatkozataihoz. Az internet felháborodott népe mindenesetre a Marvel Kapitány filmen töltötte ki a haragját, záporoztak a bemutató előtti negatív értékelések, és végül mindez ahhoz vezetett, hogy a Rotten Tomatoes megszüntette a mozik premier előtti értékelésének lehetőségét - ha engem kérdeztek ennek eddig sem volt sok értelme, hiszen csak a megtekintés után tudunk vélemény formálni egy filmről. Mi pedig láttuk is a Marvel Kapitányt, úgyhogy most mesélünk róla nektek. 

Hirdetés

Az 1990-es években járunk. Carol Danvers (vagy ahogy a kreek szólítják, egyszerűen "Vers") hat éve elveszítette az emlékeit, semmi sem dereng neki a múltjával kapcsolatban. Amnéziája óta a harcos hősök, azaz a kree faj tagja, a Hala bolygón él, sőt az egyik elitosztaguk reménysége. Mentora és barátja, Yon-Rogg (Jude Law) ugyan próbál némi fegyelmet verni a lányba, de Danversvégtelenül heves és zabolázatlan, nehezen tudja csak kordában tartani egyébként hatalmas erejét. Szükség lenne pedig arra, hogy képes legyen fókuszálni, mivel a kreek épp a skrullokkal, egy alakváltásra is képes idegen fajjal vívják háborújukat. Egy balul sikerült akció után azonban Danversnek bevillannak emlékképek, és végül pont azon a bolygón köt ki pár skrull katonával, ahonnan elvileg ő maga is származik, vagyis a Földön. Kalandja során az ekkor még csak mezei S.H.I.E.L.D. ügynökként dolgozó (és két szép szemmel rendelkező) Nick Fury (Samuel L. Jackson) lesz a társa, kettejük párosa pedig a Marvel eddigi egyik legjobb duóját adja nekünk. 

A Marvel Kapitány szándékosan és okosan használja a '90-es években annyira népszerű buddy movie-k kelléktárát, a csillagközi harcosnő és az idegen fenyegetésekre éppen csak most ráeszmélő fiatal ügynök között tökéletesen működik a kémia, vicceik sosem erőltettek, ugyanakkor valóban nagyon szórakoztatóak. A Marvel mozik olykor hajlamosak elkanyarodni a bárgyúbb humor felé (ami nem feltétlenül baj, ha a közeg igényli is ezt), erről most azonban egyetlen percig sincs szó. A film ésszel viccel, de minden poén ül, a nézőtéren pontosan akkor lehetett hallani hangos kacagásokat, amikor azt az írók elvárták. A humoros vonalra különösen az ifjú Fury erősít rá, aki itt még teljesen más karakter, mint idősebb, kopasz és félszemű verziója, aki leginkább csak hátul összekulcsolt kezekkel szeret ablakokon kibámulni. A fiatal Fury ezzel szemben vidám, kíváncsi, és nem mellékes fülig szerelmes a kiscicákba. Már a legelső tesztvetítések után hallani lehetett, hogy Brie Larson és Samuel L. Jackson mellett a film harmadik igazi sztárja Goose, a macska, és ezzel bizony mi sem tudunk vitatkozni, a cica végtelenül édes, és a hozzá kapcsolódó csavarok is ütnek. 

Merthogy csavarból sincs hiány, az előzetesek igazából megint nagyrészt a bolondját járatták velünk. A Marvel nem először nyúl ehhez a trükkhöz, de a megoldás még mindig piszkosul hatásos, az ember pedig nagyon tudja élvezni azt, hogy még 2019-ben is meglepheti egy film, nem tárja fel neki két előzetes a teljes cselekményt. A Marvel Kapitány felépítése is elég rendhagyó egyébként, ugyanis a film elején egy már szupererőkkel bíró Danvers kisasszonnyal találkozunk, és a főhőssel együtt fogjuk mi is összerakni a kirakós egyes elemeit, illetve megismerni a karakter valódi múltját. Az unalomig ismételt szuperhősös toposzok (a címszereplő életében történik egy tragédia, ezt követően szuperképességeket kap, amiket csak később tanul meg rendesen használni, majd végül egy hatalmas csatában legyőzi nemezisét) elhagyása nagyon jól áll a filmnek. Az sem jelent problémát, hogy nincs a szó klasszikus értelmében vett főgonoszunk, a remekül megírt párbeszédek és a tényleg meglepetéseket rejtő történet (jó, természetesen pár fordulat előre látható, de messze nem az összes) ezért bőven kárpótol, egy ügyeletes Thanost pedig nem lehet minden második fogasról leakasztani. 

Gondolom nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy a látvány terén megint odatette magát a Marvel, a kozmikus energiáknak parancsoló Marvel Kapitány úgy csapja szét a csillaghajókat, mintha azok papírmasé figurák lennének, a néző szája pedig önkéntelenül is széles vigyorra húzódik közben. A kiváló vizuális élmény mellé szerencsére igazi klasszikus muzsikák társulnak, de ezt el is várjuk, ha már a '90-es évekbe repültünk vissza. Semmiképp sem váltja meg a világot a Marvel Kapitány, nincs benne óriási nagy megfejtés, de így is kétségtelenül a jobb Marvel mozik közé lehet sorolni, mivel amit el szeretne érni, azt hibátlanul sikerül is hoznia. Brie Larson tökéletes választás volt a főszerepre, pont azok az apró kis félmosolyok teszik igazán menővé karakterét, amiket elenged egy-egy pörgőrúgás után. Hiába féltek egyébként többen is attól, hogy a mozi egy feminista propagandafilm lesz, erről szó sincs. 

Egyesül azok fognak talán egy picit csalódni, akik a Bosszúállók: Végjáték nagy felvezetését vagy bármiféle komolyabb összefüggést vártak ettől a filmtől, ugyanis ez valóban nem több annál, mint amit eddig sejtetett: egy eredettörténet, ami bemutatja a Marvel univerzumának egyik legerősebb karakterét, akit így már felesleges üresjáratok nélkül tudnak majd használni a negyedik Bosszúállók moziban. Most is érdemes lesz okosan gazdálkodnotok egyébként az üdítővel, mert két stáblistás jelent is érkezik, szóval nem lenne jó, ha túl korán kellene kiszaladnotok a mosdóba. Az első tényleg a Végjátékhoz kapcsolja hozzá ezt a filmet, a második viszont csak egy humoros kis geg. 

Annál talán nem is kell nagyobb dicséret a Marvel Kapitánynak, hogy mi már ma beülnénk szívünk szerint a folytatásra. Szerencsére a Végjátékra nem kell azonban már sokat várni, ott pedig mindenképpen újra láthatjuk majd Brie Larson karakterét. 

A Marvel Kapitányról megnézhettek egy spoilermentes első benyomások videót is a GameStar YouTube-csatornáján, hamarosan pedig a hosszabb, spoileres kibeszélővel is jelentkezünk. 

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)