Hirdetés

Star Wars: Skywalker kora kritika - valami véget ért, és ezúttal nem is fáj

|

Egy 1977 óta szövődő történet végéhez érkeztünk el, a búcsú pedig rácáfolt korábbi félelmeinkre.

Hirdetés

Ne szépítsük, a finoman szólva is megosztó Az utolsó Jedik után elég komoly kármentésre volt szükség a Lucasfilm berkein belül, nem is csoda, hogy visszahívták J. J. Abramst a rendezői székbe. Rian Johnson kétségtelenül egy merész, új irányt próbált meg a dramaturgia terén, amit sokaknak nem vett be a gyomra (én is közéjük tartozom egyébként), de az újító szándékra annak ellenére nem tudok teljes szívemből haragudni, hogy kifejezetten rossznak tartom a nyolcadik epizódot, és ez lesz az, amit szerintem a legkevesebbszer foguk újranézni - ennek persze az is az oka, hogy Johnson filmjének hibái minden ismétléssel egyre markánsabban türemkednek ki, egyre zavaróbbá válnak. Szóval lényeg a lényeg, Abrams kemény fába vágta fejszéjét, legnagyobb örömömre pedig tisztességesen helytállt, a lehető legtöbb szálat el is varrta, megadta az égető kérdésekre a választ, ennél többre, valami kis extra csemegére viszont felesleges számítani. Ez lesz az eredménye annak, ha az alkotók tartanak az újításoktól, mert látták, mi jár annak, aki merészebb utat választ. 

Az egész cikk teljesen spoilermentes lesz, szóval magát a sztorit is csak olyan szinten érintem, hogyan az előzetesek is elénk tárták az alaphelyzetet: az ellenállás szorultabb helyzetben van, mint eddig valaha, az Első Rend pedig nem csak legyőzhetetlen hatalomnak tűnik Kylo Ren legfőbb vezér uralma alatt, de még maga Palpatine császár is kavar egy kicsit a mixen. Az Uralkodó visszahozása olcsó húzásnak tűnhet, de pont vele lesz egy hatalmas nagy kerek egész ez a kilenc mozifilm. Abrams pedig megcsinálta; olyan pontot tett a saga végére, amivel szerintem (és most tényleg a legmorcosabb ősrajongók is tegyék szívükre a kezüket, miután látták a filmet) bátran kiegyezhet mindenki.

A Star Wars: Skywalker kora a nyolcadik rész legégetőbb kérdéseit már az első 15 percben megválaszolja, az igazán nagy rejtélyekre pedig szépen sorban derül fény. Mindeközben végig a Csillagok háborúja szerelmeseinek kedvében akarnak járni, a beállítások, a helyszínek és a jelenetek folyamatosan tudatosan utalnak vissza a régi kalandokra. A kilencedik rész végére eljutunk odáig, hogy Finn, Poe és Rey tényleg egy olyan összeszokott és szerethető csapattá válik, mint anno Luke, Han és Leia. Az egész bandából azonban Kylo Ren, azaz Adam Driver emelkedik ki, aki egy halom filmben bizonyította már, hogy kiváló színész, és most is rá számíthattunk, ha tényleg emlékezetes alakítást kerestünk. Mindenképp szót kell ejteni még Carrie Fisher jeleneteiről is, amelyeknél szerencsére egy percig sem vált zavaróvá vagy idegenné az, hogy korábban rögzített, de be nem mutatott felvételeket használták fel. Billy Dee Williamsen pedig érződött, hogy neki már jutalomjáték visszatérni Lando Calrissian szerepébe, ami 82 évesen (igen, ennyi idős) is piszkosul jól áll neki. 

Adjunk hálát a sorsnak: végre nem pörgették túl a humorkereket, sőt a film második felében kifejezetten sötét, komor, olykor horrorisztikus, a Star Wars mozikban ritkán látott hangulat telepedett meg a vásznon. Ez okos döntésnek bizonyult, mivel így a rosszfiúk csapata nem válik nevetség tárgyává, az Első Rend valóban tekintélyt tud sugározni, félünk tőlük, és nem kinevetjük őket, mint Az utolsó Jedikben. Vannak persze mókásabb pillanatok, felbukkan egy-két fura lény, de ez mindig is a Star Wars szerves része volt, ez egy színes-szagos mese, aminek varázslata nem csak a jedi lovagokban, hanem változatos látványvilágában is rejtőzik.

Biztos vagyok benne, hogy a végső nagy csavar nem fog mindenkinek tetszeni, de ez kérem szépen ilyen műfaj, az író valahogy dönt, nekünk pedig el kell azt fogadnunk. Nem mellékesen szerintem a felmerülő ezer és egy megoldás közül az volt az egyik legötletesebb, amit Abrams választott. De gyorsan kanyarodjunk is vissza inkább a konkrétumokhoz. 

A zene parádés, John Williamstől nem is számít másra az ember. A látvány pedig szemkápráztató, és itt most nem csak a színes helyszínekre és a változatos idegen lényekre gondolok. A fináléban végre nem öt X-Wing kerget három csillagrombolót, hanem tényleg az érezzük, hogy az egész galaxis összecsap, a jó és a gonosz hatalmas seregei sorakoznak fel, ameddig csak a szem ellát, majd esnek egymásnak annak rendje s módja szerint. Ebből bőven elnéztem volna még többet is, de a játékidő ezt nem engedte meg - így néha az az érzésem támadt, hogy jobb lett volna még akár plusz félórát is hozzácsapni a filmhez, mert tapinthatóvá vált a megfeszített tempó. Kicsivel megnyújtott játékidő mellett talán még több kikacsintásra, még több easter eggre lett volna idő, mert ugyan akadtak ilyen csemegék is, de számomra túl kevés és túl egyértelmű volt mindez. A Star Wars Jedi: Fallen Order sokkal okosabban fel tudta használni azt, hogy immár egy nagy kánon létezik, és bátran utalhatunk könyvekre, képregényekre, animációs sorozatokra is. Persze értem, hogy ezt is ésszel kell csinálni, vagy a végén sápítozó mozinézők távoznak a vetítőteremből, akik nem értik, hogyan támadt fel Darth Maul - igen, Solo: Egy Star Wars-történet, most rád gondolok.

Abrams egy percig sem vállalt kockázatot, nem merte feje tetejére állítani az eddig ismert és megszeretett receptet, és pont ezért is nem esett Johnson hibáiba. Erre most szerintem is szükség volt, és nem egy kilencrészes sorozat utolsó fejezeténél kell kísérletezni, de a jövőben bizony ez nem lesz elég. Most mindenki megkapja ezüsttálcán átnyújtva azt, amire vágyott: a régi veteránok egy szép ívű (jó tudom, voltak az íven azért durva bukkanók is) mese végét is megismerhetik, az újoncok pedig úgyis Kylo Ren-es pizsamában alszanak már, szóval náluk eleve jobb esélyekkel indult a film. Nagyon féltem a Star Wars: Skywalker korától, és nagyon örülök, hogy Abrams szakképzett tűzoltóként tett rendet. Végre tényleg újra érezhettük azt, amiért a '80-as években beleszerettünk ebbe a világba - én legalábbis éreztem. Most már azonban nekünk is ideje felnőni. Elengedni a Skywalker család kezét, és nem egyből a torkának ugrani annak, akik az új, a korábbi filmekkel immár (remélhetőleg) tényleg szakító Star Wars mozikat fogják elkészíteni a jövőben. Akkor lesznek képesek ők is maradandót alkotni, ha ott már tényleg nem rágunk be a kísérletezés, a merészség miatt. 

Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy a kommentek között kerüljétek a spoilereket. December 23-án érkezünk egy spoileres kibeszélő videóval, annak cikke alatt nyugodtan mehet majd az eszmecsere masszívan a részletekbe belemenve is, de most tiszteljük meg azokat, akik még nem látták a filmet, viszont el szerettek volna olvasni róla egy véleményt. 

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)