Komolyan, ha valaki rockbandát üzemeltet, a fejébe szuggerálják a klisés albumcímek használatát? A Bite The Bullet (pajzán kiszólás a golyók és egyes női tevékenységek összehangolására) kábé százával fordult elő a glam hőskorban lemez- és dalcímként... Sebaj, lépjünk túl. A Bjørn Boge bőgős/énekes által alapított norvég banda simán beállhatna a „skandináviában amerikaiabbul játsszuk az amerikai zenét az amerikaiaknál is” mozgalomba.
Az egykori Da Vinci frontember ezen zenekara egyébként nagyon jó végén fogta meg a stílust, az alapok ugyanis a 70-es évek végének, 80-asok elejének hard rockjából eredeznek, még emberünk hangjából is érezni egy nagy adag Phil Lynottot (aki ugyebár a Thin Lizzy néhai énekese, aki rockrajongó és ezt nem tudta, irány legóval teleszórt alaplapra térdepelni!). A klasszik alapokat aztán felturbózzák az AOR-korszakra jellemzően dús vokálokkal, a gitárok viszont a stílushoz képest egy fokkal dörzsibbek, ezért az összkép nem mászik el nyál-irányba. Mondjuk Tore Ostby gitárossal (ex-ARK) nem is lehetne másképp! Abszolút ajánlott lemez, örülök, hogy megismertem.
Aki bele akar hallgatni az albumba, itt megteheti:
· Loading Up
· Somebody Up There Likes Me
· Unconditional Love
· Warriors of Gengis Khan
· Shadow In My Heart
· Bite The Bullet
· Starship Trooper
· Trapped
· The Battle of Kringen
· Maniac
· Silent Tear
„Thin Lizzy norvégul az új évezrednek”
4,5/5
