Szépen lassan eljutunk odáig, hogy a játékipar immár egy évi 150 milliárd dollárt kitermelő üzletággá fog válni (nem sok hiányzott 2019-ben sem ennek a mérföldkőnek az eléréséhez), ehhez pedig tetemesen hozzájárulnak a különféle digitális vásárlások is. A loot boxok problémaköréről írtunk már mi is számtalanszor, felsorakoztattunk pro- és kontra érveket, a virtuális ládákat pedig már a törvényi szabályozás is utolérte: Belgium és Hollandia egészen konkrétan szerencsejátéknak minősítette a loot boxokat, ezért olyan játékokból kellett a nagy kiadóknak eltávolítania (persze csak az adott országok tekintetében) ezeket a ládákat, mint a FIFA széria, az Overwatch, a PUBG, a Dota 2, Rocket League vagy épp a CS:GO. A britek is komolyan foglalkoznak a témával, sőt az Egyesült Államokban is terítéken van egy ezzel kapcsolatos törvényjavaslat. A jogalkotók tehát látják, hogy valamit kezdeni kell a boxokkal, akad azonban egy másik szegmense is a játékiparnak, ami ugyancsak hatalmas pénzmozgásokért felelős, mégsem tartja jelenleg kordában egy koherens törvényi szabályozás.
Virtuális feketepiac
Egyre több nemzetközi csalásokban érdekelt szervezet vetette ki ugyanis hálóját az olyan játékokra, mint a Fortnite vagy a CS:GO. A recept végtelenül egyszerű: ezekben a játékokban aktívan megy az ingame valuták kereskedelme, vagy épp konkrét tárgyak, emote-ok adásvétele. Nem túl bonyolult tehát ezt a rendszert gördülékenyen működő pénzmosó gépezetté változtatni, és sokan pontosan erre használják fel a népszerű videojátékokat. A dark weben kedvezményes áron lehet venni virtuális valutákat (sőt, az ilyen lehetőségeket a mindenki számára szabadon elérhető platformokon, az Instagramon, vagy épp a Twitteren is vígan reklámozzák), a Fortnite esetében például V-Bucksot, ami a vásárlóknak kecsegtető ajánlat, hiszen sokkal olcsóbban megszerezhetik a játékbéli pénzt, mintha hivatalos forrásból vennék meg azt.
Az eladó szervezeteknek pedig simán megérni "bukni" egy keveset az eladáson, hiszen illegálisan megszerzett, fekete vagyonokat mosnak tisztára ilyen módon.
A játékbéli tárgyak, skinek vagy emote-ok kereskedelme még egyszerűbb és nyíltabb, akár az eBay-en is simán belefuthatunk olyan aukciókba, amelyeknek ilyen cuccokhoz kapcsolódnak. Bárki lehet potenciális vásárló, de a Sixgill kiberbiztonság-kutató cég által feltárt adatok szerint az eladók leginkább a kínai, orosz, spanyol, arab és angol játékosokat célozzák meg.
A jogalkotás messze lemaradva
Nem véletlen, hogy miután a különféle biztonsági elemzőcégek felhívták a figyelmet a játékbéli valuták és tárgyak kereskedelmében rejlő veszélyekre, a Valve egyből úgy döntött, hogy véget vet a CS:GO ládáit nyitó virtuális kulcsok kereskedelmének - értelemszerűen ennek piacára is lecsaptak a pénzmosók, és vígan használták a rendszert a pénzük kifehérítésére, sőt olykor még az is csavar egyet az egészen, hogy lopott bankkártyaadatokat felhasználva szerzik meg az ingame javakat, majd ezeket kínálják eladásra.
Nehéz helyzetben vannak a jogalkotók és maguk a fejlesztők/kiadók is. A digitális eladások hatalmas szeletet hasítanak ki az ipar tortájából, a Electronic Arts bevételeinek nagyjából egyharmada már mikrotranzakciókból származik, a FIFA esetében konkrétan arról van immár szó, hogy játékbéli vásárlásokból (tehát FUT Coinokból és random játékosokat tartalmazó kártyacsomagokból) több pénze van a kiadónak, mint konkrét játékeladásból.
Egyetlen tollvonással nem szüntethető meg a probléma, hiszen jól látszik, hogy az iparág legerősebb, és leggyorsabban fejlődő lábát rúgnák ki ezzel.
De mi lehet a megoldás?
Két lehetséges út látszik kibontakozni: egyrészt korlátozni lehet a játékosok közötti bármiféle kereskedelmet, előre gondolva a trükkös megoldásokra is. FIFA játékokban például sokan úgy "utalnak" át egymásnak nagyobb összegeket, hogy irreálisan magas játékbéli áron kínálnak eladásra egy falábú focistát, aki nyilván csak a kiszemelt üzleti partner fog ennyiért megvenni.
Az eladóhoz ekkor átkerül egy hatalmas játékbéli összeg, ő pedig értelemszerűen valódi pénzzel fizet mindezért. Cseppet sem egyszerű megfogni az ilyen trükköket, de az sem járja, hogy szabályok nélkül, kvázi modern vadnyugatként működik az online videojátékok világa, és napjaink digitális marhatolvajai szabadon garázdálkodhatnak.
A törvényhozás másik fontos feladata, egyben a megoldás keresésének másik útja a fejhasználók monitorozása, komolyabb ellenőrzése lehetne. Az ingame coinok lassan ugyanolyan funkciót töltenek be, mint a különböző kriptovaluták, viszont az utóbbi esetében komoly átvilágításon mennek át az ügyfelek, és maguknak a Bitcoint, Ethereumot, vagy hasonló blockchain által validált kriptovalutát kezelő cégeknek is temérdek vizsgálattal kell szembenézniük, ezeknek pedig általában épp a pénzmosás lehetőségének kizárása a célja.
Valami hasonlóra lenne szükség a kereskedni vágyó játékosok és a kiadók esetében is. Muszáj a jogrendszernek is idomulni a digitális világhoz, és a fontos változtatásokkal sietni sem árt, hiszen jelenleg drasztikus mértékben nő a videojátékokon belüli pénzmosás mértéke, amiről a gyanútlan vásárlók általában mit sem sejtenek, fogalmuk sincs arról, hogy tulajdonképpen egy világszintű bűncselekménysorozat részesévé válnak akkor, amikor nem hivatalos forrásból szerzik meg a következő mókás Fortnite táncra való V-Bucksot.
