Karácsonykor, a családi vacsoraasztalnál nehezebben kerülhet elő egy Ark Nova vagy egy Twilight Imperium, egyik sem kifejezetten olyan játék, amire könnyen megtanítjuk a nagyit, viszont a gyorsan tanulható, szép látványvilágú játékokkal hamarabb az asztal köré csábíthatjuk a társaság fiatalabb és idősebb tagjait. Phil Walker-Harding készített már néhány ilyet karrierje során, neki köszönhetjük a nemrég magyarul is megjelent Medveparkot, illetve a Sushi Go-t és a Felhővárost is.
2021-ben mutatkozott be és az idei év végére itthon is elérhetővé vált a Llamaland, vagy magyarul Lámák földje, amely az említettekhez hasonlóan ugyancsak egy könnyed családi játék, melynek tematikája és az apró lámafigurái bárkit azonnal elvarázsolnak.
Milyen szép a panoláma
A 2-4 fővel játszható játék részben hasonlóan működik, mint az Akropolisz, amiről nemrég írtunk. Mindenki kap egy kezdő területet, ehhez kell csatlakoztatnia különböző formájú, tetriszelemeket (polyominókat) idéző lapkákat (szabadon válogatva a formák közül), amiken a szép, zöld mezők mellett kakaóbab, krumpli, kukorica, falu és érme ikonok találhatók. A nyersanyagokat, illetve a falvakból érkező segítőket úgy szerezhetjük meg, hogy nem oldalirányba bővítjük a területünket, hanem a már meglévő részeket takarjuk le ezekkel az elemekkel - minden letakart mezőért jár az azon jelölt jutalom. Főleg vertikálisan kell tehát építkezni, de nem lóghatnak le a már megépített területünkről a pályaelemek, úgyhogy a horizontális terjeszkedésre is figyelnünk kell.
A kakaóval, a krumplival és a kukoricával különböző, ezek valamelyikét kedvelő lámákat csábíthatunk magunkhoz - minél hamarabb összegyűlik négy valamely ételből, annál több pontot kapunk az elvett jószágért. A falvakat lefedve embereket állíthatunk magunk mellé, akik vagy bónuszt adnak (például két kakaós mező letakarása esetén kapunk egy harmadik kakaót is), vagy lehetővé teszik az ételek és érmék cserélgetését. A pénz arra jó, hogy kettővel kiválthassunk egy termést. A fából készült lámafigurát ezután el kell helyeznünk valahova, és fontos szerepet játszhat az elhelyezkedése.
A lámaetetés mellett ugyanis figyelnünk kell a közös célkártyák teljesítésére is. Minden játékos bármikor befoglalhat ezeken egy-egy mezőt az elérhető háromból, ha úgy gondolja, valamely célt teljesíteni tudja majd, de egy mezőre csak egy jelölő kerülhet - hiába teljesítik ketten is ugyanazt a célt, aki lassabb volt, már csak kevesebb pontért küzdhet. A jelölők ugyanakkor átmozgathatók, így menet közben is taktikát válthatunk vagy alkalmazkodhatunk az új helyzetekhez (például ha valaki elvisz előlünk egy krumplit evő lámát, és már nem tudunk belőle négyet szerezni, ahogy azt a célkártya előírja). A célok minden játszmánál véletlenszerűek, és elegendő van ahhoz, hogy mindig izgalmas legyen a játék. Bizonyos feladatok teljesítéséhez adott számú és típusú lámára van szükség, másoknál az a fontos, hogy területünk egyes szintjein, mezőin megfelelően, legalább az előírt létszám szerint tartózkodjanak állatok.
Lámagyűjtögető
A játék végén aztán még a megmaradt termésekért és érmékért is pontot kapunk, így nem baj, ha nem tudunk mindent elkölteni. Egy menet játékosszámtól függően 45-60 percig tart, épp kényelmes, kellően pörgős, nehéz leblokkolni, mivel nincs túl sok választási lehetőségünk. Remekül működik két, három és négy fővel is, ügyesen oldották meg a skálázását.
Lámarajongóknak tökéletes, de az is elég az élvezetéhez, ha nem érez az ember mélyről eredő gyűlöletet a gyapjas jószágok iránt (ha téged is leköpött egy, nem úgy értette). A célok teljesítéséért, a termések minél hamarabbi beszerzéséért folyó verseny erősen kompetitívvé teszi, de nem tudjuk egymást direktben szabotálni, nem durván konfrontatív. Az év egyik legjobb családija, bátran szerezzétek be, ha tetszik a témája, ráadásul a magyar változat extrája (amellett, hogy a zöld doboza szebb, mint az eredetié), hogy járnak mellé matricák, amikkel egyedivé tehetjük a patásokat.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
