2011 óta vagyok aktív koncertlátogató, azóta, hogy 400 forintért először láttam a Zöld Pardonban a Pál Utcai Fiúkat, aztán ezrekkel együtt szurkoltam azért, hogy a hely, ami nekem már nem okozhatott annyi kellemes emléket, mint a nálam idősebbeknek, megmeneküljön. Évente 8-10 koncertre megyek, főleg a Budapest Parkba, de voltam idén a gödöllői Trafóban, az Akváriumban, az A38-on, a veszprémi Gyárkertben (ami, remélem, megmarad jövőre is), a Gólyában, a Művészetek Völgyében, meg még egy-két kisebb helyen. Magyar könnyűzene, punk, hardcore metal, pop, egy alkalommal EDM - mindenféle műfaj, mindenféle közönség.
Nagyjából február óta érik bennem a gondolat, hogy a világba üvöltöm (mármint hogy ÜVÖLTÖM, érzitek, ugye?) frusztrációmat, de úgy éreztem, nem elég nagy a merítés, még így sem voltam elég fellépésen ahhoz, hogy kijelenthessem, koncertre járni rosszabb lett, mint pár éve volt. Néhány frissebb rossz élmény, valamint az elmúlt hetek eseményei után viszont nincs kétségem abban, hogy valami megváltozott.
Tedd már el a telefonod!
Nem akarok kiégett, megvénült, "ezekamaifiatalokozó" fasznak tűnni, de az, hogy sokak számára már fontosabb lett egy koncert videózása (okádék minőségben, persze), mint élvezete, egészen elkeserítő. Régebben én is elő-előkaptam a telefonom, ha mondjuk a kedvenc számom szólt, de az elmúlt években csak az olyan pillanatoknál nyúltam hozzá, amiket tényleg különlegesnek találtam: egyszer például akkor, amikor a Pál Utcai Fiúk 40. évfordulós koncertjén Péterfy Bori némileg váratlanul saját dalát, a Vámpírt énekelte, utána meg néhány napja, a Művészetek Völgyében, amikor Csorba Lóci elgitározta a Hiperkarmától a Zöld Pardont. Meg kell örökíteni, ha szétesik a szimuláció, amiben élünk.
Az viszont semmiképp nem indokolt, hogy az egész műsor alatt a telefonoddal takard ki mások elől a látványt. A végeredmény jó eséllyel borzalmas lesz, nincs olyan telefon, ami önmagában jó minőségben rögzítené egy koncert hangját, a recsegésre meg senki nem kíváncsi. Úgysem fogsz 15 mp-nél többet kirakni sztoriba, vagy ha mégis, senki nem nézi meg - legfeljebb örülnek, hogy minőségi zenét hallgatsz.
És valld be magadnak: te sem fogod visszanézni a felvételeket.
Csinálj képet magadról, csinálj képet úgy, hogy a színpad és az előadó van a háttérben, vagy videó is lehet, nekem tényleg mindegy, de tudd le ezt 2 percben, aztán figyelj a zenére, élvezd az élményt, amiért fizettél, és hagyd, hogy mások is élvezzék. Ha magas ember áll elém, arrébb állok, hogy lássak tőle, de ha telefonok képernyői merednek az égbe, nem tudok hogy alkalmazkodni (illetve de, csak a mi kultúránkban az, hogy kiverem valaki kezéből a készülékét, nem egy elfogadott dolog). Ugyanez vonatkozik a kartontáblákra is: ne akarj főszereplő lenni, egy koncert nem csak neked szól, hanem több ezer embernek, aki ugyanazért van ott, mint te.
Főszereplő-szindróma
Nem tudom, a pszichológia mennyire tartja már hivatalosan használt kifejezésnek a Főszereplő-szindrómát, de arra a jelenségre szokás alkalmazni, amikor valaki úgy viselkedik, mintha ő lenne életének főszereplője, az egyetlen fontos karakter, és mindennek róla kell szólnia. A közösségi média miatt az ilyen viselkedés felerősödött - néhányan mindenre képesek a like-okért, élnek-halnak a nézettségért, bunkó módon próbálnak előtérbe kerülni, hozzávágják az üdítőt az alacsony bérért dolgozó mekis drive-os kiszolgálóhoz, mert abból van nézettség - tudjátok, kikről beszélek. Ők a koncerteken is felbukkannak, és ugye az is kontent, ha a biztonsági őrök a nyakuknál fogva vezetik ki őket, úgyhogy bármit tesznek, bármennyire féreg módon viselkednek, megéri.
Talán ez okozza azt is, hogy a koncerteken egyre több olyan dolgot dobnak be a színpadra, amit nagyon nem kellene - bugyikat, melltartókat, alsónadrágokat, plüss koalát nyilván szabad (friss sztori, hogy egy fiatal nő felkérést kapott a Playboy-tól, miután bedobta 36G-s melltartóját Drake koncertjén), de telefont, rózsát, bármi olyat, ami sérülést okozhat (például olyat, amilyet Bebe Rexha szerzett a felé repülő mobiltól), nem jó ötlet behajítani. Híres nem leszel tőle, és még jól meg is vernek.
És amit főleg ne dobálj: a műanyag repoharadat. Elfogyott a piád? Tedd el a poharad a táskádba, farzsebedbe, vagy ha oda nem fér, a földre a lábad mellé, alá, mindegy, ha úgysem kell már, szét is taposhatod, de ne vágj vele fejbe másokat. Lehet ez úgy is más problémája, hogy nem sérül meg senki. A legjobb, ha kiviszed és visszaváltod zsetonra, de ez nyilván nem annyira életszerű.
Pogózás, dobálás, majomként viselkedés
Másképp érezzük jól magunkat egy koncerten, ezzel nincs probléma: van, aki pogózni meg mosholni szeret, mások táncolni, vagy épp az italukat kortyolgatva állni és élvezni a műsort. Régebben (és bizonyos közönségeknél még ma is) az volt a szokás, hogy az első néhány sorban állnak a legnagyobb rajongók, elöl középen azok, akik csapkodni és csapkodva lenni szeretnének, hátrébb meg mindenki más, aki csak a zene, a látvány, meg a kettő egyvelege miatt jött. Megfértünk egymás mellett még a punk koncerteken is, nem hogy azon előadóknál, akiknek dalai egyébként a pogózást nem indokolják.
A Ricsárdgír szentimentális, teltházas búcsúkoncertjének végét viszont kénytelen voltam a Budapest Park kajáldáinál állva végighallgatni, mert akkora pogó volt, hogy az első tíz-tizenöt sor teljesen elesett, még a legszélen állva is dőltek egymásra az emberek, meg a testemre a fröccsöm. Hátrébb mentem a hangosító mögé, ahol öt tini alkotott egy akkora kört, amekkora egy teltházas koncerten már nyilván zavaró, úgyhogy még hátrébb vonultam, ahol meg egy kamasz dőlöngélt önmagában, és hiába löktem le magamról, azt hitte, érte teszem ezt, nem ellene. A teltház egyébként külön is egy érdekes kérdés, az A38-as Bohemian Betyarsról ki kellett jönnöm fél órával a vége előtt, mert alig kaptam levegőt - nem csak nekem volt ott ilyen élményem, mások is problémásnak találják a szórakozóhelyet.
A koncertre járási kedv óriási, Azahriah teltházas Aréna-koncertje, vagy az, hogy Krúbi, Dzsúdló, Beton.Hofi pillanatok alatt tölti meg a Budapest Parkot, örömteli dolog. Magyar zenét hallgatni jó, koncertre járni ajánlott, és nem kell szigorú, írott és íratlan szabályoknak megfelelni ahhoz, hogy úgy érezd jól magad, hogy azzal másnak nem ártasz. De nem kell állatként viselkedni sem, a gőzt kieresztheted úgy is, hogy senki nem sérül meg, senki nem távozik miattad keserű érzésekkel, senki nem tapossa meg a szügyöd, miután már oszlott kicsit a tömeg.