Mint azt bizonyára mindenki jól tudja, jövőre lesz tíz éve, hogy megjelent a Grand Theft Auto V első, Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra készített változata, és várhatóan 2024-nél előbb nem kapjuk meg a folytatást. Soha nem telt el ilyen sok idő két GTA megjelenése között, a legtöbb, amennyit várni kellett, 5 év volt. Most azonban bekavart a Grand Theft Auto Online sikere, amiből a Rockstar igyekezett (és igyekszik továbbra is) a lehető legtöbb pénzt kihúzni.
Annak, hogy ennyi idő eltelt, egy GTA-nál nagyobb jelentősége van, mint a játékok többségénél. A Grand Theft Auto játékokban előszeretettel ábrázoltak a fejlesztők túltolt karikatúrákat, sztereotípiákat, különösen a mai időkben játszódó részekben, de nagyon okosan tették ezt, úgy, hogy ne csak élcelődjenek és kiröhögjék a kisebbségeket, hanem legyen valami mondanivaló is. Hogy csak egy igen szemléletes példát említsünk, a GTA V-ben egy mellékküldetés-szál épült arra, hogy a rasszista Joe, valamint az angolul nem beszélő, orosz barátja kergetik az illegális mexikói bevándorlókat, az első misszióban például mariachi zenészeket, akikre még csak azt sem lehet ráfogni, hogy azért érkeztek az országba, hogy elvegyék a született amerikaiak munkáját. Ezzel figurázták ki okosan a nagyrészt bevándorlók leszármazottai által lakott USA nagy, álságos hazafijait.
Az elmúlt tíz évben jelentősen átalakult az életünk, viccek váltak valósággá, olyan események következtek be, amikről nem gondoltuk volna, hogy valaha megtörténhetnek. A közösségi média önmagukban ártalmatlan billentyűzetkoptatóitól rettegő cégek kérdés nélkül határolódnak el alkalmazottaiktól akkor is, ha bárki, mindenféle bizonyíték nélkül vádaskodni kezd a Twitteren. Míg 2013-ban még sok mindennel következmények nélkül lehetett viccelni, ma már egy egyáltalán nem sértésként elhangzó, kontextusából kiragadott mondat is karriereket tehet tönkre, akkor is, ha azt sok-sok évvel ezelőtt mondta valaki, és ma teljesen másképp gondolja.
Ha valakinek, a Rockstar Gamesnek ettől aztán végképp nem kellene megrettennie, hiszen az összes GTA megjelenését botrányok kísérték, de ez nem hogy ártott volna, még lendített is az eladásokon, a világot meg a játékok valahogy mégse tették rosszabbá, akármit is állítottak a Jack Thompson-féle, nyerészkedni próbáló ügyvédek.
Néhány nappal ezelőtt a Bloomberg hasábjain megjelent egy volt és jelenlegi Rockstar dolgozók beszámolói segítségével összeállított cikk arról, hogy milyen lesz a következő nagy Grand Theft Auto játék, és hirtelen mindenki pánikolni kezdett. Voltak, akik már annak hallatán is temették a projektet, hogy női főszereplőről szólnak a pletykák, míg másokat inkább az rémített meg, hogy a marginalizált csoportokon való viccelődést veszik majd vissza. Az előbbitől nincs okunk tartani, míg az utóbbi azért egy kicsit minket is bizonytalanná tesz.
Nagy átalakulások
A játékipar kitüntetett szereplője a Rockstar Games, mely megbecsülését azzal érdemelte ki, hogy játékait nagy gondossággal alkotja meg, tartalmas, részletesen kidolgozott világokat teremt. Azonban a tökéletességhez közelítésnek, úgy hírlik, ára van, amit a fejlesztők extrém túlórázás (crunch) formájában fizetnek meg. Ez sok nagy stúdiót érintett, a CD Projekt RED és a Naughty Dog számára sem idegen a fogalom, de egyre többen tesznek a felszámolása érdekében.
Egy másik, többször felszínre kerülő probléma a szexizmus és hímsovinizmus, a toxikus légkör és a "fiúöltöző-kultúra", az, hogy a vezetőség tagjai zaklatják, verbálisan bántalmazzák az alkalmazottakat, a férfiak lényegesen többet keresnek, mint a nők, a szerződéses dolgozókat kihasználják és alulfizetik. Ilyenek miatt voltak jelentős változások a Ubisoftnál, és az Activision Blizzardnál is ezek okán folyt vizsgálat.
A Rockstar 2018 környékén kezdett foglalkozni a problémákkal, azután, hogy a Red Dead Redemption 2 megjelenését követően nyilvánosságra kerültek információk, volt alkalmazottak számoltak be az elvárt, de nem ellentételezett túlórázásról, a félelemkeltésről, arról, hogy dolgozók tucatjai küzdöttek depresszióval, kapcsolataik mentek tönkre, miközben igyekeztek megfelelni feletteseik elvárásainak. A cég társalapítója, Dan Houser mindeközben büszkén mesélte, hogy az RDR2 fejlesztése közben ő és más írók 100 órás munkaheteket nyomtak le, hozzátéve, hogy egyébként a túlórázás nem volt soha kötelező - ezt azonban többen is cáfolták,
a Rockstar New England egyik dolgozója például arról beszélt, hogy heti 60 óra volt az alap elvárás, és szombatonként is rendszeresen be kellett menni.
Ettől talán nem független, hogy Houser 2019-ben határozatlan idejű szabadságra ment, majd 2020-ban távozott a cégtől, és a Bloomberg jelentése szerint nem ő az egyetlen vezető, akitől problémás mivolta miatt megváltak. Testvére, Sam Houser továbbra is a Rockstar élén áll, de az alelnöki pozícióba Jennifer Kolbe került, aki idén áprilisban számolt be arról, hogy sikerült jelentősen csökkenteni a férfiak és nők keresete közti különbséget, különböző belsős programokkal, kezdeményezésekkel tudtak az egyenlőség területén is fejlődni. A cég alkalmazottai szerint fel tudták számolni a túlórázást, úgy átalakítani a rendszereket, hogy sokkal inkább dolgozóbarátak legyenek, még több producer segít a tervezetek betartásában, de összességében arról számoltak be, hogy a helyzet sokat javult.
A változások szükségszerűek voltak, és ha később is kapjuk meg emiatt a GTA VI-ot, hosszútávon akkor is így járunk jobban - ha kiégnek és eltűnnek a tehetségek a játékiparból, szörnyű idők következnek. A céges kultúra átalakulása azonban még önmagában nem vonzza magával, hogy a játékoknak is változniuk kell, és attól, hogy a vezetőség törekszik egyenlő feltételeket biztosítani minden dolgozó számára, még nem kell a woke-ságtól, túltolt politikai korrektségtől rettegni. A probléma ott kezdődik, ha a kockázatvállalást nullázzák, és görcsösen próbálnak megfelelni mindenkinek.
Ez nem csak a férfiak világa
Ami a női főszereplő kérdéskörét illeti, nem gondoljuk, hogy lenne okunk tartani ettől a változástól, pláne most, amikor olyan erős, megmentésre nem szoruló és nem a külsejük miatt megnyerő karaktereket láthatunk, mint Aloy (Horizon), Ellie (The Last of Us), vagy Kassandra (Assassin's Creed Odyssey). Hogy ne menjünk nagyon messzire, emlékezzünk vissza a Red Dead Redemption 2-re, melynek egyik jelentős karaktere volt Sadie Adler, aki azután csatlakozott Van der Linde bandájához, hogy férjét megölték O'Driscollék. Már az első pillanatokban sem tűnt elesettnek, és később is bizonyította, hogy tiszteletre méltó, a férfiak uralta világban is képes kiállni magáért, kidolgozott személyiséget kapott, határozottan nem csak a kvóta miatt szerepelt a játékban. Az első rész Bonnie MacFarlane-ének sem csak annyi volt a szerepe, hogy veszélybe kerüljön, meg ruhákat hordjon a folyóhoz.
A Grand Theft Auto sorozatban valóban ritkán kerültek elő hasonlóan erős női karakterek, az ehhez legközelebbi, amit kaptunk, a GTA Online választható nemű, szótlan főszereplője (meg még a GTA III-ban a yakuzát vezető Asuka és a Claude-ot eláruló Catalina). Ugyanakkor bízunk abban, hogy ha a Red Dead Redemptionökben sikerült jó női karaktert írni, egy GTA-ban is sikerülni fog, és ezzel együtt nem tűnnek el az olyan ábrázolások sem, mint az újgazdag DeSanta család női tagjai, az elhanyagolt és elkényeztetett, a hírnévért mindenre képes Stacy (nem gondoljuk, hogy az influencerek korában majd pont őket nem fogják valahogy kifigurázni), vagy a kapcsolatában boldogtalan, de a pénzt azért kedvelő Amanda, akik tökéletesen illeszkedtek a kiégett, középkorú bűnözőhöz, Michaelhöz, beleillettek a diszfunkcionális újgazdag családokról alkotott képbe.
Elképzelhető, hogy valóban azért lesz női főszereplője a GTA VI-nak, mert a Rockstar úgy érezte, elérkezett ennek az ideje, és nem pedig azért, mert eleve egy olyan sztori jutott eszükbe, amihez mindenáron egy nőt kell a középpontba állítani. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy akármi is az oka, mindent kihoznak majd a karakterből, ami tőlük telik, és nem fogják vissza magukat, ha esetleg a romlottságát kell ábrázolni - elvégre akár férfi, akár nő, bűnözőről beszélünk. Számos új lehetőség nyílik meg az írók előtt, olyanok is, amik általában a női főszereplők esetében nem adottak - arra gondolunk, hogy a karakter például anélkül is visszaélhet a csáberejével, hogy tárgyiasítás vádja érhetné az alkotókat.
Visszafogott humor
A humor és a szatíra kilúgozása viszont már valóban árthat a játéknak, még akkor is, ha a bátor társadalomkritika csak kis része annak, amitől a GTA játékok különlegesek, egyediek. Sok minden függ attól, hogy hol húzzák meg a határt - 2021-ben ugyan valóban eltávolítottak a Grand Theft Auto V-ből transz karikatúrákat (NPC-ket, beszólásokat, illetve egy játékbábut cserélhető nemi szervekkel), a GTA: Vice City felújított változatából meg egy konföderációs zászlót vettek ki, de ettől egyáltalán nem lett rosszabb egyik játék sem - ha csak ilyen dolgoknak kell búcsút intenünk, őszintén nem fogjuk bánni. Persze nincs kétségünk afelől, hogy van, aki már az iménti beavatkozások után örökre lemondott a Rockstarról.
Mi úgy gondoljuk, hogy bármivel lehet viccelni, amennyiben két feltétel teljesül: egyrészt ismerje az ember a közönségét és a közönség az embert, másrészt legyen nyilvánvaló, hogy ami elhangzik, azt nem sértésnek szánják. Ezt, akármit is állít az a 100 ember, aki az ilyesmin képes felháborodni, nagyon ügyesen csinálja például Dave Chappelle, Ricky Gervais, Anthony Jeselnik és számos olyan humorista, aki nem riad vissza a twitterezőktől.
A Rockstar is jó ebben, legalábbis eddig az volt; a poénok jelentős hányadánál még a legsértődékenyebbek számára is egyértelmű, hogy kifigurázások, és bár elsőre ijesztőnek hangozhat, hogy nem fognak majd a kisebbségek kárára viccelődni, gondoljunk vissza a teljes széria egyik legjobb karakterére, Tony Prince-re, a meleg klubtulajdonosra, akit a sztereotípiákkal ellentétben mégsem magamutogató, bőrtangás ripacsként ábrázoltak (2009-ben, amikor sokkal kevésbé volt árnyalt a melegekről alkotott kép az emberek nagy részének fejében, mint ma), de személyisége része volt homoszexualitása. A főszereplő, a latin-amerikai Luis is kapta az ütéseket, és ő is ügyesen állta azokat, ahogy Franklin sem volt egy egysíkú "gangsta", csak egy okos kölyök a gettóból, aki próbált valamit elérni az életben.
Az, hogy az élet olyan szatírát faragott az Egyesült Államokból, amelyhez fogható forgatókönyvvel talán a Rockstar írói sem tudtak volna előállni, értelemszerűen új helyzetet teremtett, amelyben a már említett visszafogottság akár még jól is elsülhet. Kétségtelenül bőven van alapanyag ahhoz, hogy egy jó, GTA-s történet álljon össze, olyan, amelyről akkor is sokáig fogunk beszélni, ha elődeinél kíméletesebben bánik a legkülönfélébb kisebbségekkel.
Amennyire tudni lehet, valószínűleg Vice Citybe térünk majd vissza, és szinte biztos, hogy nem a múltba, mert túl sok kompromisszummal járna a visszalépés, túl szűkek lennének a keretek ahhoz, hogy egy, a GTA V-nél jobb, tartalmasabb játékot lehessen felépíteni. Akárhogy is lesz, biztos, hogy a sztorihoz egy példátlan részletességgel kidolgozott világ társul, ami önmagában kiemeli majd a GTA VI-ot a sok tucat nyílt világú akciójáték közül.