Hirdetés

The Walking Dead: Saints and Sinners teszt - mindenki kemény, amíg nem találkozik zombival

|

Teljesen más élményt nyújt egy olyan játék, amiben zombik ezreit daráljuk le különösebb erőfeszítések nélkül, mint egy olyan, amiben egy döfés elvétése is a halálunkat eredményezheti. A The Walking Dead: Saints and Sinners márpedig kegyetlen és félelmetes.

Hirdetés

A VR-nak még a legprofibb eszközökkel is megvannak a korlátai, a PlayStation VR-nak meg pláne. Fontosak a jó fényviszonyok, de még fontosabb, hogy a kamera mindig lássa a kezünkben lévő Move-okat, mert ahogy szem elől téveszti őket, játékbeli karjaink elkezdenek furán viselkedni. Részben ezért nem tudtam magam teljesen beleélni a The Walking Dead VR játékba, mert ha mögöttem jött egy zombi, gombnyomogatással, körcikkenként kellett megfordulnom, nem tehettem természetesen, reflexből. Persze eleve nem olyan könnyű a játékban hörgő élőholtakat gyilkolni, mint ahogy azt akár a sorozat, akár más, nem VR-os zombis játékok bemutatják, aminek főleg technikai akadályai vannak.

Mégsem akarok zombikat

Úgy képzeljük el a zombiapokalipszist, hogy ha eljön az idő, összeszedjük a használható késeket a konyhából, elővesszük a "Fa testápoló" feliratú baseball ütőt, amit rokonok vettek nekünk poénból ezer évvel ezelőtt Szilvásváradon, majd határozott mozdulatokkal szétvágunk mindenkit, aki hörögve, lakmározás céljából közelít felénk, és nem metálénekes vagy tüdőbajos nagybácsi. A The Walking Dead: Saints and Sinners első órájában kiderül, hogy ez azért nem így működik. A játékban nem csak hogy el kell találnunk a zombik fejét, ha ölni akarunk, de ha nem jó ívben döfünk, nem megy be tövig a kés vagy a csavarhúzó, és olyan, mintha egy pálcikás jégkrémet tartanánk, csak a pálcika egy szúróeszköz, a jégkrém meg egy félig-meddig élő, rothadó hulla. Közben persze jönnek a többiek, akiket csak addig lökdöshetünk el, amíg bírjuk (virtuális) energiával, úgyhogy már 2-3 ellenfélnél is eluralkodhat a teljes pánik. Lehet persze lövöldözni, de egyrészt kevés a lőszer, másrészt a hang vonzza az ellenfeleket, végül pedig azt is érdemes észben tartani, hogy nem könnyű célozni: nem úgy megy, hogy kitartjuk a kezünket lazán, és szórjuk a fejlövéseket.

A helyzetünket nehezíti, hogy fegyvereink elhasználódnak, így ha nem pakoltunk tartalékot, vagy nem találunk utánpótlást sötét házak szobáiban kutakodva, gyorsan kényelmetlen szituációban találhatjuk magunkat. Ha elég nyersanyagot gyűjtünk kalandozásaink során, craftolhatunk is, de táskánk mérete korlátozott, jól át kell gondolni, mit rakunk el. (A cigi és a gyújtó például nem létszükséglet.) Kétkezes fegyverekkel harcolni még nehezebb, akár ütni, akár lőni próbálunk velük. A Move-ok pontatlansága miatt sokszor nem sikerült elég erősen lendítenem, vagy úgy pozicionálni a két karom, hogy a kilőtt lövedékek biztosan célt érjenek.

Úgy tudjuk elővenni a dolgokat, hogy testünkön a megfelelő pontra nyúlunk: a derekunknál mindkét oldalra egykezes fegyvert rakhatunk, a jobb vállunk felett a kétkezes fegyver helyezkedhet el, bal oldalon hátranyúlva a táskát vehetjük elő, míg a mellkasunk jobb felénél a térképet és feladatokat tartalmazó jegyzetfüzet, bal oldalán pedig egy zseblámpa található. Elméletben jól működik, de az akció hevében előfordult néhányszor, hogy a pisztolyomért nyúltam volna, de a lámpa került a kezembe, a fény meg nem ijeszti el úgy a zombikat, mint a lövedékek. Mivel a harc mindig precizitást igényel (főleg emberi ellenfelek ellen), gondolhatjátok, mennyire nem voltam lelkes. Hasonló problémáim voltak a lőszerekkel, amik olykor a táron át a földre estek, vagy a késekkel, melyek olykor ugyancsak nem tapadtak hozzám, helyette a padlón végezték.

Na, induljunk!

Kár, hogy a technikai nehézségek gyakran kirángattak a világból, mert a Saints & Sinners végre egy teljes értékű játék, önálló sztorival, csavarokkal, érdekes fordulatokkal, komoly döntéshelyzetekkel. A fő küldetéseket több mint 10 órába telik végigjátszani, de aki mindent fel akar térképezni és a mellékküldikre is rámenne, ennél sokkal többet is eltölthet a világban. Az élvezethez némileg toleránsnak kell lenni, mert bár a játékmenet és a sztori izgalmas, valamint a hangok is fantasztikusak, a látvány erősen középszerű, az emberi ellenfelek mozgása, viselkedése pedig határozottan szörnyű. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy ez egy valódi túlélőhorror (ami, mellékesen jegyzem meg, egy temetőben kezdődik, és másfél óra után már egy szűk kriptán vezet végig), melyben a kifehéredett szemű zombik közvetlenül az arcunkba másznak, gondoskodnunk kell az étel- és gyógyszerellátásról (a talált kaják energiát adnak, de életerőt csökkentenek), sötét, csendes házakat kell átfésülnünk egy elemlámpával, és sosem tudhatjuk, mi vár majd az ajtók másik oldalán, valamint mindig adott időnk van egy-egy terület feltérképezésére, különben megszólalnak a harangok, és az utcákat ellepik a hordák. Ha meghalunk, visszatölthetünk mentett állást, vagy visszamehetünk a pálya elejére, de cuccaink nélkül, mivel azok halálunk helyszínén várnak minket. Magányos túlélőként rettenetesen ijesztő az élet, valószínűleg a csoportos portyázásoknál jobb a helyzet, de azok átélésére a játékban nincs lehetőségünk, az életben meg remélhetőleg nem is lesz.

Azt is jó tudni, hogy míg a legtöbb VR-játékban szabadon szórakozhatunk, nyúlkálhatunk az NPC-khez vagy lövöldözhetünk rájuk következmények nélkül, itt nem: ha elkezdjük taperolni őket, bepöccennek, ha rájuk lövünk, belehalhatnak, úgyhogy nem csak azon múlik a dolgok alakulása, hogy a beszélgetések során mely opciót választjuk.

És hogy mennyire The Walking Dead ez? Nos, nem mondanám, hogy feltétlenül kell hozzá ismerni a franchise-t, és az sem igaz, hogy a sorozat rajongói azonnal rákapnak. Teljesen máson van a hangsúly: itt egyedül vagyunk a világ ellen, és bár beszélgetünk másokkal, a játékidő nagy részében csatangolunk és igyekszünk megtenni mindent azért, hogy másnap is felkeljünk.

Tény, hogy PlayStation 4-en ez egyelőre az egyik legkidolgozottabb, legtartalmasabb eredendően VR-os játék. A fejlesztők nagyon jól átgondolták a rendszereket, számos beállítással segítettek, hogy a szédülésre hajlamosak kényelmesebbé tehessék maguknak. Ha szeretitek a horrorjátékokat, érdemes lehet kipróbálnotok, viszont hiába tett meg mindent a fejlesztőcsapat, a technikai korlátok miatt mégsem tökéletes az élmény. Talán majd a PlayStation 5 megváltást hoz, addig meg be kell érnünk kompromisszumos megoldásokkal.

Bár a játék PC-re is elérhető, a teszt a játék PlayStation VR-os változatáról készült. Az élmény a különböző technikai fejlettségű eszközök miatt némileg eltérhet.

Ügyfélszolgálati változás!
The Walking Dead: Saints and Sinners
Az eddigi egyik legkidolgozottabb VR játék, de a technikai korlátokat a fejlesztők sem tudják áthidalni.
Ami tetszett
  • félelmetes atmoszféra
  • érdekes sztori
  • intuitív irányítás...
Ami nem tetszett
  • ...ami azért sokszor összezavarodik
  • szörnyen mozgó emberi ellenfelek
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)