Első találkozásunkkor azonnal világossá vált számomra, hogy újdonsült barátnőmnek - bár egyáltalán nem száraz a humora -, komoly identitásproblémái vannak (sokat gondolkoztam, hogy így a cikk elejére egy másik, a nedvességgel és a barátnővel kapcsolatos olcsó szóviccet süssek-e el, de biztosra mentem, hátha gyerekek is olvassák a GS-t).
A DB-t hosszú évek óta hegesztik a garázsban, és tavaly fű alatt meg is jelent masinánkra a gamma, de a bugok és a gyenge AI miatt sajnos a középszert sem sikerült megugrania a játéknak (azóta a Biart hallgat is a projektről). A Biart munkásságába belenézve az is rögtön kiderül, hogy „Something is Fishy” – a srácok gyártanak sellős-szigonyos játékokat, fejlesztenek iOS-re, PS-re és Xboxra, de ami minden címükben közös, az a mérhetetlen mennyiségű víz. De tényleg. Sok. Nagyon sok. Tengernyi. Az biztos, hogy a srácok nem hidrofóbiások (nem tartom kizártnak, hogy görgős irodai szék helyett jacuzziban ülve fejlesztették a játékot).
RELOADED?
A Reloaded tehát a tavaly kiadott gamma továbbfejlesztett változata, mely még idén a PSN-re és az Xbox Live Arcade-ra is megjelenik Deep Black és Deep Black: Episode 1 néven, és 2012 végén jön a Deep Black Online is. (A címadással komoly gondok vannak, srácok!) Ne nyúljunk rögtön a reset gomb után, mikor a követhetetlen, képregényes stílusú, de igen gagyi intró a kezdetét veszi, hiszen ezúttal valóban igaz a Chokitóval elhíresült közhely: a játék randa és finom. Bár eleinte szkeptikus voltam, és azt hittem, a sok víz felhígítja a játékmenetet, kiderült, hogy a koktél igen kellemesre sikerült. 
Essünk túl a hibák felsorolásán: az rögtön kiderül, hogy komolyabb történetről szó sincs, valakik valamiféle túszokról, mentőakcióról hadoválnak, meg biofegyverekről, van egy nimfomán telefonos segítségünk, aki a játék során fel-feltűnik és lefolytat velünk pár viccesnek szánt, de valójában kínos párbeszédet, és kb. ennyi – ezt történetnek csak nagy jóindulattal nevezhetnénk. A fedezékrendszer és a harc jóval kevésbé kiforrott, mint a Gears of War sorozat esetében, hősünk pedig arctalan, búvárszerkós macsó, egy a Dead Space hősére hajazó „menedzserkalkulátorral” felszerelve; tőle sem sok Kant monológot fogunk hallani a játék során.
RELOADED!
Mégis: ami igazán különleges, az az atmoszféra. Az, hogy a rövidke, nyolc órás játékidő felét a víz alatt töltjük, új dimenziót nyit meg előttünk. A sokszor elnagyolt grafika ellenére az effektek nagyszerűek, így a vízzel kapcsolatosak is remekre sikerültek, a zene pedig meglepően epikus és fülbemászó. A víz alatt jetpackünkkel vághatunk át az ellenáramlatokon, és nagyrészt különböző, titokzatos búvárdroidokkal találkozhatunk – ezeket vagy szétlőjük vagy szigonyunkkal hatástalanítjuk, esetleg megszurkáljuk a beépített... szurkálónkkal. A víz alól, szigonyunk segítségével, a szárazon ácsorgó őröket hangtalanul a vízbe ránthatjuk, no persze nem azért, hogy együtt vízilabdázzunk velük. 
Szigonyunk egyébként is igen hasznos: mindenféle kütyüt, zárat, droidot távolról meghackelhetünk vele (hogy miért, ne kérdezzétek). A harcokat időről időre bossfight szakítja meg, amikor is egy-egy NAGYOBB katonai droiddal kell megküzdenünk. A játékmenet tehát oldschool, de a víz alatti világ, a jól megoldott irányítással tálalt teljes mozgási szabadság, a felfedezés élménye és az atmoszféra feledtetik az egyforma szárazföldi ellenfeleket (gázmaszkos katonák, baltaarcú Tibik), és a bugokat (az pl. igen idegesítő tud lenni, mikor a vízből kimászva beleakadunk a lépcsőbe). A játékmenet egyszerű: megyünk, lövünk, úszunk, lövünk, szigonyozunk, jetpackezünk, bossharc és így tovább, az eltalált ritmus miatt a játék mégsem válik unalmassá. A Biengine nevű motor – bár a gyengéit már említettem – egy arcade indie játékhoz képest remekül teljesít. 
A szinkron gyenge, a fejbe lőtt katonák pedig a találat után még hosszú percekig visítoznak/hörögnek/gurguláznak, de ezzel talán együtt tudunk élni. Ha már ők nem tudtak. A játék az egyszerű pályák és a minimalista játékmenet ellenére kilóra megvett, a víz alatti szabadság, a mélység világa elvarázsolt, élveztem a hatalmas búvárdrone-okkal történő összecsapásokat, és még a szárazföldi harcokkal se voltak komoly problémáim. A Deep Black: Reloadedet két ülésre végigjátszottam (és még van multi is). Biztos vagyok benne, hogy a szőrösebb szívű kritikusok még számtalan gyerekbetegséget fel tudnának sorolni, és a játék teljes árú rövidsége és hibái miatt tényleg nem állná meg a helyét, de 30 dollárért egy teljesen újszerű, indie címhez képest gyönyörű TPS-t kapunk. És ez nem semmi teljesítmény a Biart részéről. Le a búvársisakkal!
