Örülök, hogy még abban az időszakban lettem videojáték-újságíró, amikor az Electronic Entertainment Expo, avagy az E3 egy fontos rendezvény volt. Már az is különleges élményt adott, amikor minden június elején izgatottan vártuk, milyen bejelentésekkel készülnek nekünk a legnagyobb kiadók, napokat éjszakáztunk át, hiszen a legtöbben itthoni idő szerint hajnalban tartották sajtótájékoztatójukat, de nem csak azért érte meg fennmaradni, mert így elsők között értesülhettetek tőlünk a friss bejelentésekről, hanem azért is, mert az Xbox, a Sony vagy a Bethesda mindent beleadott, hogy emlékezetes műsort tálaljon.
Különösen a Sony, ami amellett, hogy elképesztő játékokat mutatott meg minden évben, 2016-ban például élő zenekarral kísérte a trailereket.
Aztán valahogy, egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. Biztos, hogy az E3 szervezői sem csináltak mindent jól, de a fejlesztők, kiadók is elkezdték a saját útjukat járni, saját előadásokat tartani nem feltétlenül az E3 idejében, mindenki ment mindenfelé, és a rendezvény relevanciája elhalványult. Én először és utoljára 2018-ban voltam, és már akkor is rohangálni kellett, mert az Xbox a szomszédos Microsoft Theater-ben (ma már Peacock Theater), a Sony néhány utcával arrébb, a Bethesda meg megint csak egy kicsit messzebb pakolta ki saját újdonságait, nem beszélve az EA-ről, amely ráadásul akkor már évek óta pár nappal előbb szervezte meg az EA Playt, kicsit rátelepedve, de még inkább elhatárolódva a játékipar legfontosabb videojátékos eseményétől.
Borítékolható volt, hogy az E3 a végét járja. 2019-ben a részvétel már jóval alulmúlta a várakozásokat, a Sony kiszállt a rendezvényből, aztán jött a Covid19, ami végleg betette a kaput. Idén elmaradt, és a napokban bejelentették, hogy már soha többé nem szervezik meg, így hát szakmai találkozópontnak maradt a kölni gamescom, ami területét tekintve eddig is a legnagyobb videojátékos expó volt, de jelentősége még tovább növekedhet a közeljövőben.
Ami a bejelentéseket illeti, valószínű, hogy sokan saját műsort szerveznek, de ezek önmagukban nem ütnek majd akkorát, mint amikor gyors egymásutánban láthattuk őket. A PlayStation State of Play-ei között volt olyan, nem egy, ami után úgy éreztük, fölösleges volt összerakni, leginkább a PlayStation Showcase-eknek van értelme, ahol nem a mérsékelten érdekes indie projektekből mutatnak többet. Talán az lenne a legjobb, hogyha két nagy bejelentés közé szórnák be a kisebbeket, így a nézők sem lesznek csalódottak, és azoknak a projekteknek is jut hely, amikre nem kapnánk fel a fejünket, ha csak véletlenül belefutnánk egy trailerbe valahol.
Aztán ott vannak az olyan erőtlen próbálkozások, mint a PC Gaming Show vagy a Future Games Show, ahol aztán tényleg mindennek jut hely, főleg középszerű játékoknak, amiket előzetesük megtekintése után rögtön el is felejtünk. Egyszer nem éreztük még azt, hogy ezen műsorok bármelyikét érdemes volt végignézni, pedig PC Gaming Show már 2015 óta van.
És hát ott a drága jó ember, Geoff Keighley is, aki most már évente három nagy bemutatót szervez: a The Game Awards mellett nyár elején a Summer Game Festet, a gamescomon pedig az Opening Night Live-ot tartja. Annak ellenére, hogy évek óta csinálja már, sorra előfordulnak komolyabb bakik és bénázások - élő műsornál persze kisebb hibák megtörténhetnek, de az, hogy idén ősszel jutott eszükbe lépéseket tenni azért, hogy ne szaladgálhassanak be mindenféle jöttmentek a színpadra, vagy hogy míg Hideo Kojimát kis híján szolgák hozták be aranytrónon, és Christopher Judge is kellemetlenül sokáig poénkodhatott, amit meg Anthony Mackie művelt, arra nincsenek szavak, de a többi fejlesztőknek szinte egy percet sem adtak, hogy megköszönjék díjaikat, nem azt vetíti előre, hogy Keighley felemelkedése és a játékbejelentő műsorok királyának nyilvánítása bármennyire is jó lenne akár a szakmának, akár a játékosoknak.
Borzalmasan elnyújtott, háromórás előadásokat kellene végignéznünk, amiket jellemzően nem kifejezetten ütős bejelentésekkel töltenek fel - bőven van még hova fejlődni, de ha nem lesz Keighley-nek konkurenciája, nem biztos, hogy ez a fejlődés a közeljövőben bekövetkezik.
Merjük remélni, hogy azon kiadók, amelyek külön utat választanak, nem spórolnak az energiával. Nem kell feltétlenül élő zenekaros előadás (azért tudjuk értékelni, a The Game Awards színvonalán is sokat dobott az Alan Wake 2-es musicalperformansz), nem kell, hogy egy műsort csak és kizárólag állejtős bejelentések töltsenek meg, de az a szint, amit most Keighley műsorai képviselnek, még elmarad attól, amit az E3-as bemutatók hoztak.
Azt, hogy mit jelentett ott lenni az E3-on, találkozni és beszélgetni a fejlesztőkkel, idő előtt kipróbálni játékokat, már inkább nem is részletezem. Feledhetetlen élmény volt, amit talán a gamescom és az egyéni sajtóesemények még képesek lesznek megadni. Valószínű, hogy több fejlesztő inkább zárkózott lesz majd, csak online kommunikálnak, nem kooperálnak olyan mértékben a sajtóval, mint eddig - ennek következményeképp lehet, hogy kevesebbet fogunk majd tudni játékokról megjelenésük előtt, ami vásárlói szempontból problémás. Egy újságíró, akit leültetnek egy játék elé, megmondhatja, ha rossznak találja, de a fejlesztők ezt nem fogják hangoztatni a saját alkotásukról.
Egyelőre kíváncsian várjuk, milyen változásokat hoz majd 2024, és mikor kapja össze magát a szakma. E3 nem lesz, de még nem tudjuk, mit kapunk helyette - talán valami jobbat?