F.E.A.R. 2: Project Origin - Nem félünk az Almától!

2005-ben a Monolith és a Raven szinte egyszerre indította útjára a F.E.A.R. első és a Quake negyedik epizódját. Hogy melyik jobb, az nyilván éles vitára adna okot, így legyen elég inkább annyi, hogy mindkettővel el lehetett ütni az időt. A F.E.A.R. hangulatát és parázs tűzharcait az egekig magasztalta a sajtó, elégedett vigyorral élvezték a játékosok, de a fantáziátlan, ismétlődő környezet (iroda, gyártelep, iroda, gyártelep...) sokat rontott az élvezeti faktoron. Az Extraction Point és a Perseus Mandate kiegészítők semmit sem változtattak a megfáradt formulán, s bár ezek már nem a Monolith munkái volták, remekül illusztrálták a változtatás szükségességét. Nem véletlen, hogy a grafika tupírozása mellett a pályák kidolgozására is több energiát fordítottak, végre egészséges arányban keverednek a nagyobb nyílt és a szűk, klausztrofóbiát kiváltó helyszínek, ráadásul "a változatosság gyönyörködtet" elven alkották meg őket.



A történet mintegy fél órával a F.E.A.R fináléja (nagy bumm!) előtt kapcsolódik be egy újabb szálon a már-már követhetetlen események sodrába, és egyik elsődleges feladata, hogy az új szemszög révén néhány felmerült kérdésre választ adjon. Úgy legyen!



Ami jó, hogy nem egy névtelen point man rongyol be az Armacham épületébe, hogy letartóztassa Genevieve Aristide igazgatónőt, hanem Michael Becket Delta Force hadműveleti tiszt. A kezdetben olajozottan működő hadműveletet teljesen felborítja a hamarosan bekövetkező nagy bumm, aztán elszabadul a pokol. Becket kiválóan képzett katona ugyan, de nem rendelkezik emberfeletti reflexekkel, így a játék elején le kell mondanunk a megszokott, vagy megszeretett időlassításról. Később egy nem éppen önként vállat műtét változtat majd ezen.