Csúnya történet a Team Bondié, és szinte biztos, hogy a nagyérdemű sosem fogja megismerni a teljes igazságot. Attól függően, hogy a Brendan McNamara vezette ausztrál csapatot vagy a Rockstar illetékeseit kérdezzük, merőben eltérő forgatókönyv rajzolódik ki a szemünk előtt. Az egyik fél a Rockstart okolja a stúdió későbbi csődje miatt, a másik oldal állítása szerint viszont drasztikus beavatkozásuk nélkül sosem jöhetett volna létre a dollár tízmilliókat felemésztő, hét éven át érlelt alkotás. Bárkinek is van igaza, mit sem változtat a tényen, miszerint az L.A. Noire beírta magát a történelembe, ugyanis máig ez az egyetlen játék, amelynek elkészítése során igénybe vették az arcizmok legapróbb rezdülését is rögzítő, rendkívül költséges MotionScan-technológiát. És ha ennyi nem lenne elég, tegyük még hozzá, hogy a videojátékok közül elsőként a Team Bondi művét mutatták be a rangos Tribeca Filmfesztiválon.
Van képük hozzá
Miközben az ausztrál játékipar egykori koronaékszerének romjain eukaliptuszlevelet rágcsáló koalák játszanak önfeledten, a Rockstar elérkezettnek látta az időt, hogy lehúzzon még néhány bőrt (egészen pontosan négyet) Cole Phelps nyomozó Los Angeles-i kalandjáról. Egyszerre készült hordozható és asztali konzolos változat, sőt némi késlekedés után befutott a külső nézetet belsőre cserélő VR-os verzió is, amit kizárólag HTC Vive headset birtokában élvezhetünk.
A felsoroltak közül az Xbox One-os kiadás jutott el szerkesztőségünkbe, amit az erősebb, X jelzésű konzolon futtatva vettünk kezelésbe. Natív 4K felbontást és stabil 30 fps-t eredményezett a botoxkezelés (a gyengébbik konzolon full HD felbontással kell beérnünk), de miközben érezhetően nőtt a látótávolság, szebbek a textúrák, az árnyékok és a tükröződő felületek, továbbra is lerí a felújított L.A. Noire-ról, hogy még az előző konzolgeneráción kezdte pályafutását.
Ennélfogva az eredetivel megegyező élményt nyújtó PS4-es és Xbox One-os változat annak ajánlható elsősorban, aki valamilyen okból kihagyta ezt a nagyszerű játékot. Lényeges újdonsággal, mint a hordozhatóság, az érintőképernyős irányítás, vagy a belsőnézet, csupán a Switchre és HTC Vive-ra megjelent verziók szolgálhatnak. Abban viszont mindannyian megegyeznek, hogy extra vizuális jelzéssel hívják fel a figyelmet arra, ha megvizsgálatlan nyom vagy tárgyi bizonyíték közelében tartózkodunk, valamint egy fokkal logikusabbá tették a kihallgatás menetét. Az eddigi igazság-kétely-hazugság hármast felváltotta az alkalmazandó attitűdhöz jobban passzoló jó zsaru-rossz zsaru-megvádolás elnevezés. Bár lényegtelen apróságnak tűnik, hatása mégsem elhanyagolható, sőt.
Csak még egy kérdés
A már említett nagyobb felbontás és a részletgazdagabbá vált fizimiskák, valamint az észszerűsített kérdezz-felelek dacára még mindig előfordul, hogy a játék gerincét adó kihallgatások során képtelenek vagyunk kiigazodni egynémely tanú megtévesztően élethű arcjátékán. Olykor nem tehetünk egyebet, mint tippelünk, és várjuk, hogy felcsendüljön a döntésünk helyességét alátámasztó, jellegzetes dallam. Bármennyire is szórakoztatónak tartom azonban ezt a játékmechanizmust, alighanem kevésbé lelkesednék az L.A. Noire iránt, ha nem lenne jó a története, kellően izgalmasak a bűnügyek (egy részüket megtörtént esetek ihlették, mint a hírhedt Fekete Dália gyilkosság), elbaltázták volna a fedezékrendszert használó tűzharcot, valamint unalomba fulladna az autóvezetés Los Angeles 1946-os másának utcáin. Kár, hogy a ráncfelvarrás során szinte csak a külsőségekre figyeltek, és azt sem vitték túlzásba, miközben nem láttak el minket több tennivalóval a DLC-k extra bűnesetein kívül, illetve nem kísérelték meg több élettel megtölteni a várost.
