A Metal Gear sorozatot valószínűleg manapság már nem kell nagyon bemutatni: az 1987-ben megjelent első rész forradalmasította a lopakodós játékok akkor még igen újnak számító műfaját, az 1998-ban megjelent Metal Gear Solid pedig a mára már legendássá vált átvezető jeleneteivel elhozta a hollywoodi színvonalú történetvezetést a játékokba, ami igen nagy teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy ezen a ponton a játékok még csak alig néhány éve léptek ki a harmadik dimenzióba úgy igazán.
A sorozat későbbi epizódjai mind a maguk módján rengették meg a világot, a szériát megálmodó különc zseni, Hideo Kojima pedig a játékipar egyik legmegosztóbb, ugyanakkor tagadhatatlanul az egyik legelismertebb híressége lett.
A tékozló katona
Ugyanakkor sajnos hiába a pénzügyi siker és a szakmai elismerés, a franchise az utóbbi időben több szempontból is igen balszerencsés helyzetbe sodródott. Kojima 2015-ben távozott a Konamitól, ami miatt kétséges helyzetbe került a sorozat jövője, de azoknak sem adott okot örömre a kiadó, akik beérték volna a már megjelent epizódokkal, hiszen a legtöbb játék régi platformokon ragadt, PC-re pedig eredendően is igen kevés rész jelent meg.
Az első problémát a Konami egyszer már megpróbálta megoldani a Kojima közreműködése nélkül készült Metal Gear Survive című, túlélésre kihegyezett akciójátékkal, de sajnos nem igazán lett meggyőző a végeredmény, így a kiadó most úgy érezte, hogy inkább a második probléma megoldására fog kísérletet tenni, ezzel is egy kicsit inkább a sorozat iránti nosztalgiára építve.
Kígyók a fedélzeten
A Konami még a májusban, a Metal Gear Solid ∆: Snake Eater című remake bejelentésével egybekötve leplezte le a következő próbálkozását, a Master Collection első felvonását, azzal az ígérettel, hogy a sorozat első három része (illetve a Metal Gear 1 és 2) egy egyszerűen és kényelmesen hozzáférhető csomagban érkeznek majd meg minden modern platformra, beleértve a PC-ket is. Ez persze nagyon jó hír volt, hiszen az első két rész PC-s portja fölött igencsak eljárt az idő, a harmadik részt pedig ezidáig kizárólag emulátorok révén lehetett asztali gépeken játszani, ami, lássuk be, nem túl kényelmes azoknak, akik nincsenek hozzászokva a beállításokkal való bíbelődéshez.
Nyilván a Konami észnél volt és nem ígért semmiféle csodát, így már viszonylag hamar kiderült, hogy meg kell békülnünk néhány technikai megkötéssel: a gyűjtemény minden darabja legfeljebb 1080p felbontásig megy fel, illetve a 60fps-t csak az újabb epizódok támogatják majd (egészen pontosan az MGS2 és MGS3, amelyek a 2011-ben megjelent HD Collection verziók), azok is csak a modernebb platformokon és PC-n. Ezek tulajdonképpen érthető limitációk, elvégre tényleg csak egy újrakiadásról van szó, de sokan aggódni kezdtek, hogy vajon mennyire lesz kompetens a Master Collection Vol 1.
Se több, se kevesebb
Alapvetően igaz, hogy a gyűjteményben található játékok a Konami ígéretei szerint működnek, de nem mehetünk el amellett, hogy nem kevés szépséghibát rejtenek magukban, a PC-s verzió legalábbis biztosan. Korábban ugye arról volt szó, hogy az egér és a billentyűzet nem lesz támogatott és a kiadó kizárólag a népharagot követően ígérte meg ezt a lehetőséget, de a Metal Gear Solid első részét elindítva világos, hogy igyekeztek a lehető legkevesebb energiát belefektetni: sem kilistázni, sem megváltoztatni nem tudjuk a PC-s gombkiosztást, és mivel az eredeti játék sem írta ki a konkrét gombokat a tutorial párbeszédek közben, ez a verzió sem fog nekünk többet segíteni.
Az MGS2 és MGS3 már egy fokkal jobbak ezen a fronton, miután a HD Collection már megugrotta ezt a lécet az Xbox 360 miatt, így legalább menet közben a helyes ikonokat látjuk majd, de a beígért egértámogatás rendkívül gyér, ugyanis pár forgás után hamar nyilvánvaló, hogy valójában csak a jobb analóg kart köti rá az egérre a játék, azt is rettenetesen alacsony érzékenység mellett (amit persze nincs lehetőség átállítani).
Nem csak az inputokkal vannak nehézségek, gyakorlatilag sem vizuális, sem pedig audió beállítások nincsenek, ami egyrészt érthető, hiszen valóban régi konzoljátékokról van szó és az Options menüben csak azt állíthatjuk át, amit az eredeti verziók is lehetővé tettek, de sajnos ez okozhat némi kényelmetlenséget, ugyanis a felbontáson sem változtathatunk, illetve a hangerőt sem állíthatjuk át, ami azért segítene, mert az MGS2 és 3 több ponton is túl hangos.
Sajnos nem csak a PC-s kollekció érkezik nem várt meglepetésekkel, ugyanis a Nintendo Switch verzióról hamar kiderült, hogy a fizikai változat esetén a kártya csak a Metal Gear 1-2 játékokat tartalmazza, a többi részt le kell töltenünk.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
Öröm az ürömben?
Ezen a ponton joggal gondolhatja az olvasó, hogy ez a kiadás egy menthetetlen lehúzás, de azért ez így szerencsére nem teljesen igaz. Sőt, nagyon is fontos megjegyezni, hogy míg a körítéssel vannak problémák, a tartalomra igazán nem lehet panasz: ez a sorozat nem véletlenül lett legendás, ezek a játékok a mai napig kiváló élményt nyújtanak és eddig még soha nem volt lehetőségünk ennyi modern platformon, ilyen könnyen hozzáférhető formában beszerezni a széria legkorábbi darabjait, beleértve minden regionális kiadást és olyan kiegészítőket is, mint a VR Missions.
Az sem utolsó, hogy modern gépeken lényegesen gyorsabb töltési időkre számíthatunk, megállíthatjuk a közismerten hosszú átvezető jeleneteket, illetve achievementeket is gyűjtögethetünk minden platformon, ahol van ilyesmi. A sorozat ismert arról, hogy szokatlan módon használja a konzolok jellegzetességeit (pl. a karakterrel, aki olvas a mentéseinkben), a Konami pedig egész kreatív megoldásokat választott. Nem csak az újonnan ismerkedőknek tartogat érdekességeket, helyet kaptak még itt teljes forgatókönyvek az igazi fanatikusok számára, néhány korábbi képregény és egy soundtrack lemez is.
Összességében elmondható, hogy a Metal Gear Solid Collection Vol. 1 nem azoknak ajánlott, akik a klasszikusok feljavított változatait remélik tőle, viszont akik most szeretnének először megismerkedni a sorozattal és ezt lehetőleg autentikus formában tennék, azoknak ez a kollekció egy egyszerű és kényelmes megoldás lehet még a botlások ellenére is. Tényleg minden megvan ebben a csomagban ahhoz, hogy egy igazán ütős gyűjtemény legyen és ennek tudatában annál nagyobb csalódásnak érződik, hogy a Konami látszólag igyekezett minden tekintetben a legkönnyebb utat választani a cél felé. Szerencsére nincs minden veszve, a kiadó látszólag meghallotta a segélykiáltásokat, már csak azt reméljük, hogy másodjára már tényleg rászánják az időt és kicsiszolják a frusztráló apróságokat.
