Hirdetés

Na, szóval erről szól a No Man's Sky

|

Néhány óra kalandozás után tisztán látszik, pontosan milyen játék is és kinek való a No Man's Sky. Az év egyik legmegosztóbb címe lehet.

Hirdetés

Valószínűleg mindenki másra számított a Hello Games eddigi legnagyobb - és a korábbiaktól, azaz a Joe Danger játékoktól lényegesen eltérő - játékától. Miután a Sony felkarolta a projektet, sikerült kicsit túlpörgetni a hype-vonatot, és nehéz volt már csitítani az egyre vadabbá váló játékosokat. Én a legelejétől követtem az egészet, végig tisztában voltam vele, hogy azért nem lesz olyan hű de nagy csoda (akárhogy is, egy tizenegynéhány fős csapat által összelapátolt indie játékról beszélünk), és az első néhány óra abszolút megerősített ebben. A No Man's Sky nem világmegváltó, de nem is rossz. Megtalálhatja a közönségét, de nem való mindenkinek.

Valaki vagyok valahol

Nagyon izgatott voltam egyébként, régóta vártam már a megjelenést, de inkább a kíváncsiság hajtott. Nem éreztem úgy, hogy ez lesz az a játék, ami miatt minden mást félreteszek - nem is akartam, hogy az legyen, csak azért mégis, nagy dolog az, hogy elkészült, és most játszhatok vele. Épp ezért fordultam ki a fotelből, amikor közvetlenül indítás után a következő fogadott:
 

Azóta még kétszer csak úgy lefagyott, illetve nem tudok továbbhaladni a következő galaxis felé, mert térugrásnál összeomlik az egész. PS4-en játszom, és ott ritka az ilyen, de ezt most nem tudom mire vélni. Mondjuk nehéz lehet pontosan tesztelni egy olyan játékot, aminek világa procedurálisan generálódik, több millió kombináció lehetséges - előfordulhat, hogy ezekből egy-kettő nem működik.

A "mit kell csinálni?" kérdésre (ami egyébként tökéletes tagline lehetett volna, és gyönyörűen mutatna a borítón a logó alatt) nagyon egyszerű a válasz: gyűjtögetni, craftolni, harcolni és kereskedni. Nem mondtam ezzel újat, ha láttátok a megjelenést felvezető négy videót, azok pont ezeket emelték ki.

A gyakorlatban úgy működik a dolog, hogy adottak a bolygók, amiken mindenféle növények, állatok, nyersanyagok találhatók. A bolygókat, a növényeket és az állatokat el is nevezhetjük, így született meg Hurka úr is.

Meg a GameStar bolygó.

Mi elkezdünk szépen mászkálni, gyűjteni a plutóniumot (ami üzemanyagként használható), vasat (mely a craftinghoz kell leginkább), meg minden egyebet kis bányászpisztolyunkkal, hogy továbbhaladhassunk a galaxis középpontja felé. Közben a játék valamennyire vezet minket, megmutatja, hol találunk elengedhetetlen tervrajzokat, melyek segítségével alkatrészekkel bővíthetjük űrhajónkat és felszerelésünket. Belefuthatunk még ősi, idegen emlékhelyekbe, ahol megtanulhatjuk egy földönkívüli nyelv szavait, vagy szintén valami hasznos cuccot szedhetünk össze. Elszórva találhatunk egy-két épületes bázisokat, melyekben ül egy lény, akivel interakcióba léphetünk, vagy kereskedhetünk a kihelyezett terminálon keresztül, esetleg matematikai rejtvényeket oldhatunk meg (komolyan). A kereskedelem azért nagyon fontos, mert csak így szerezhetünk pénzt (vagy a megtalált lények, növények, bolygók feltöltésével a nagy, közös adatbázisba): bányászunk, kutatunk, eladjuk, amit találtunk, majd kapunk érte valamennyi zsetont, amiből vagy újabb, hatékonyabb pisztolyt, vagy nagyobb kapacitású űrhajót vásárolhatunk. Minél előbb érdemes erre ráhajtani, mert nagyon kicsi az inventoryban a hely (pakolhatunk bárhonnan a hajóba is, nem csak a hátizsákunkba, de így is szörnyű), pláne úgy, hogy a fejlesztések szintén itt foglalnak helyet - döntenünk kell, hogy vagy tovább tudunk futni, vagy több nyersanyagot tudunk cipelni.

Ehhez persze hozzátartozik a grindolás: a leggyorsabban úgy lehet pénzhez jutni, ha percekig állunk egy értékes nyersanyagot tartalmazó oszlop előtt, és addig lőjük, míg el nem fogy, majd a szerzeményünket elpasszoljuk jó áron. Mint alább láthatjátok, annyira untam, hogy inkább elkezdtem szobrászkodni. Jobb fegyverrel ez gyorsabban megy, de hogy azt megszerezzük, ahhoz megintcsak tőke kell. Plusz keresni egy megfelelő bolygót egy megfelelő bázissal, ahol nem csak hogy van fegyver, de az pont olyan is, ami kielégíti igényeinket. A fegyverek falra szerelt vitrinekben találhatók, és nem mondjuk egy nagy, közös piacról szerezhetjük be őket. Persze tök jó az élmény, amikor rábukkanunk egyre, de vajon meddig?

Minden nagyon kényelmes, lassú, már-már nyugtató, úgyhogy akinek az az egyetlen célja, hogy eljusson az univerzum középpontjába, az valószínűleg egy-két óra után teszi félre a No Man's Sky-t. Inkább azoknak való, akik naponta egy-két órára leülnének, és pihenésképp kalandoznának kicsit, felfedeznének ezt-azt, megküzdenének egy-két támadó űrhajóval (6 óra alatt két ütközetem volt, mindkettőt nyertem). Lenyűgöző, amit a Hello Games összehozott - a bolygók mérete, a két planéta közti távolság, és hogy mindenhol találni valami újat - legalábbis még most, az elején. Most elmerülök benne még mélyebben, megpróbálok közelebb jutni a végső célhoz, aztán majd a tesztben jól megírom, hogy akkor végülis milyen játék a No Man's Sky, mennyire váltotta be az ígéreteket, és mennyire hiányzik belőle a multiplayer (ezt mondjuk már most megmondom: semennyire, legalábbis a jelenlegi tartalom mellett, plusz kinek van szüksége arra, hogy miután nehezen összeszedett egy rakás dolgot, valaki egy sokkal erősebb hajóval szétlője, majd elvegye?).

Azt még így a végére hozzátenném, hogy 1-2 óra játék után eljutottam egy olyan rendszerbe, ahol valaki előttem már járt, és így azt nem tudtam újként feltölteni az adatbázisba, nem kaphattam érte pénzt. Mi lesz azokkal, akik 1-2 hónap múlva csatlakoznak? Mi a helyzet a 18 trillió bolygóval, és azzal, hogy szinte 0 az esély két játékos találkozására? Elgondolkodtató.

HP másvéleménye

Lényegesen kevesebb időt tudtam csak beleölni a játékba, mint amivel megalapozott véleményt lehet alkotni, de számomra kicsit aggasztó, ha már ennyi is elég volt ahhoz, hogy erős kételyeim legyenek. Számomra első benyomásként az jött le, hogy a No Man's Sky olyan, mintha a Destiny kapna egy random bolygógenerátort, kivennénk a sztorit (nem mintha abban olyan sok lett volna) és az irányított akciót, és csak a fejlesztgetésen és a grindoláson lenne csak a hangsúly. Maga a menürendszer kezelése is pofátlanul Destiny lopás. Nem feltétlenül rossz ez, embere válogatja, hogy kinek jön be a lézengős és felfedezős stílus, nekem túlságosan hamar lett teljesen egysíkú. Ráadásul az erősen korlátozott férőhely a cuccoknak túl hamar elhozta a kétségbeesett "túlélő játék" érzést, ahol úgy kell zsonglőrködni a beszerzett anyagokkal, hogy eleve kevesebb a hely, mint amennyi cuccra szükségünk van. Én szeretem, ha egy játék kicsit jobban fogja a kezem, vagy több infóval segíti a felfedezést, nem csak azt érzem, hogy magányosan sodródok erre-arra, pakolgatom a cuccokat a kosárba, és igyekszem aggyal beérni a történteket. Sem a látvány, sem az irányítás, sem a játékélmény nem kiemelkedő, egyedül a végtelen bejárható terület érzése az, ami számomra eddig egyedi érzést nyújtott a No Man's Sky világát látva. Lehet, hogy csak szoknom kell még, de ha már az első randin is unottan bámulsz ki az étterem ablakán, mert a veled szemben ülő ember nem szólal meg, csak néha megdob pár kenyérmorzsával, akkor nem biztos, hogy megtaláltad életed szerelmét. Ha viszont ez a stílus jön be, akkor már készítheted a gyűrűt, ez a kaland egy életre szól. 

Kaci másvéleménye

Bevallom hősiesen, soha nem mozgatott meg igazán No Man's Sky koncepciója. Végig olyan érzésem volt a Hello Games játékával kapcsolatban, mint a zsiráffal az állatkertben: szép, szép, de otthonra nem kéne. Mivel a megjelenés előtt nem sok részlet derült ki  a játékmenetet illetően, azon az állásponton voltam, hogy a bolygók közti repkedés engem bizony nem fog lekötni. Aztán elindítottam a játékot, gondoltam majd elszökdécselek a virágok és nyuszik közt egy fél órát, mire elkezdett villogni az összes műszer. A "Life Support 25%" értesítésnél már igencsak aggódtam, úgyhogy gyorsan fel is csaptam egy "10 dolog, amit bárcsak tudtam volna, mielőtt elkezdtem a No Man's Sky-t" című cikket, hogy ne arról kelljen beszámolnom, hogyan haltam meg a legelső bolygón. A gyűjtögetős-túlélős rész azonnal berántott, bár annak azért jobban örülnék, ha nem nekem kéne kisilabizálni, mi mire való. Sajnos még egyáltalán nem látom, hová fog kifuti az egész, de simán el tudom képzelni, hogy pár tucat órát rászánok majd az univerzum felfedezésére.

Chava másvéleménye

Fele űrhajómat egy jó történetért, vagy bármilyen történetért! Mindvégig ez járt a fejemben a No Man's Sky-jal töltött első néhány órában. Kétbalkezes űrhajótöröttként bezuhantam egy barlangba, ahol kis híján végzett velem egy térdemig érő rák. Érthetetlen módon immunis volt a bányászlézerre, de két pofontól kiterült. Mivel nem néztem fejlesztői naplókat és nem olvastam előzeteseket, vakon, mindenféle támpont híján tébláboltam a kietlen bolygón. Végül némi kóválygást és egy medvehüllővel való félresikerült kapcsolatfelvételi kísérletet követően mindent összeszedtem, ami az űrhajó megjavításához és feltöltéséhez kellett. (Közben volt egy fagyásom is, de óriási szeremcsére nem sokkal egy mentés után.) Abban bíztam, hogy a csillagok között megtalálom, amit kerestem, de csak további bolygókra, meg egy űrállomásra leltem. És persze ahogy sejtettem, pár óra alatt el is párolgott az a minimális lelkesedés, amit a játék indításakor még éreztem. Ha csak egy picit hasonlítana a Freelancerre, imádnám, de mindaz, amit a No Man's Sky nyújtani képes, számomra rettenetesen kevés. Tegyük hozzá, már bejelentésekor meg voltam győződve róla, hogy másokat fog boldogítani. Nos nekik, vagyis nektek jó felfedezést, átgondoltabb inventoryt és kevesebb bugot kívánok. Nekem ennyi elég is volt.

mazur másvéleménye

Eddig hegyek között, völgyek között zakatol a lelkiállapotom a No Man's Sky kapcsán, érzéseim a "Sean Murray is miért nem lett inkább pék" illetve az "én már soha mással nem akarok játszani" között száguldozik. Ennek egyrészt az az oka, hogy egy-egy új bolygóra leszállva újra és újra (sőt, egyre inkább) rádöbben az ember, micsoda fantasztikus algoritmust hozott össze a Hello Games: mindegyik helyszín más, hihető, gyönyörű, ha nem is laknék egyiken se. Pár bosszantó apróság azért már most aggaszt, főleg a pontos statokat hiányolom és egy rendes térképet, illetve néhány alapvető extra funkciót az űrharcokhoz, illetve azzal kapcsolatban is vannak aggályaim, hogy nem fogom-e mindezt félbehagyni néhány bolygó után, amikor megint csurig pakolt inventory-val bóklászok és a warp cellhez gyűjtöm az anyagokat... de ki tudja, lehet hogy majd középen találkozunk!

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)