Mazur véleménye a Resident Evil 3 Remake-ről
Általában vakon megbízok HP értékítéletében, főleg, ha zimbes-zombis világvége játékokról van szó, most azonban kicsit másképp látjuk a dolgokat. Ennek oka egyrészt az, hogy annak idején éppen csak belekukkantottam a Resident Evil 3-ba, de mivel a negyedik részig nem különösebben kedveltem a sorozatot, gondolatban felraktam a "jó, majd egyszer, talán" polcra (ami azóta már a szingapúri teherkikötő méreteivel vetekszik).
Másrészt az Alone in the Dark szériát, és úgy általában a fix kameranézetes akciót mindig is gyűlöltem, a túlélőhorrorok irritáló lőszeririgységét szintén, a kisiskolások tornazsákjánál is szűkösebb inventory-ról, és az ezzel járó tili-toliról nem is beszélve. A klasszikus Resident Evil-fejtörőktől sem voltam oda, nagy részüket nem is tartom annak, mert azért lehetetlen tárgyakat logikátlan helyekre illeszteni lássuk be, nem a puzzle-szakma csúcsa. Mindezek fényében nekem a Resident Evil 3 Remake teljesen új élmény volt.
A második rész felújított változatát imádtam, és azt elismerem, hogy a folytatás kicsit egyszerűbb, kicsit szájbarágósabb (legalábbis egyszer kellett csak fél percnél tovább töprengeni, de keresgélni se nagyon), de a kibővített taktikai lehetőségek nekem már bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy alig akarjam abbahagyni. Ha tehát könnyű szívvel elengeditek a nosztalgiából fakadó hiányérzetet, vagy akár nem is játszottatok az eredetivel, és hozzám hasonló boldog tudatlansággal vágtok neki a Remake-nek, akkor előre, illéri!
Csak el ne kapjon titeket a Nemesis, polgári nevén Csáp Máté, aki sajnos tényleg sokkal idegesítőbb most, mint az előző részben megismert kollégája, Nemcsáp Károly.
