Ha emlékezetem nem csal, a 2001 márciusi teljes játék maga volt a szent és sérthetetlen Seven Kingdoms. Tudom ezt onnan, hogy minimum két CD olvasót lehelte ki a lelkét azóta, és ebben oroszlánrészt vállalt ez a 97'-es csoda. Szeretem, imádom. Aztán a közepesen ramaty második és ez a legutóbbi (...minek is nevezzem?!) "játék" szabályosan a tőrt döfte a szívemben, majd megforgatta párszor. A Seven Kingdoms 2-t még csak-csak el tudtam fogadni mint folytatás, de az utolsó csepp a Conquest volt a pohárban. Kérem, ez nem Seven Kindgoms! De állj! Nem fogom itt a személyes siralmaimat a nyakatokba zúdítani! Inkább felhívom a lelki segélyt. Vagy hogy hangot adjak felháborodásomnak, közzéteszem áprilisi archívumunkból a Seven Kingdoms: Conquest videótesztjét. Lássátok és okuljatok! Így néz ki egy törött szárnyú angyal, egy erejétől megfosztott istenség. Ha pedig megnéztük, felejtsük is el gyorsan. Többet nem tehetünk.
