Az igazat megvallva meglehetÅ‘sen távol áll tÅ‘lem a gördeszkák világa, amirÅ‘l nem a népszerű szabadidÅ‘s tevékenység tehet, hanem az, hogy megközelÃtÅ‘leg akkora tehetséggel egyensúlyozok a négy kerékkel szerelt lécen, mint egy szÃvbajos elefánt. A másik "lábas-kereres" sport (gy.k.: görkorcsolya) pedig egy hónap kényszerpihenÅ‘vel járt, pedig csak egyszer próbáltam ki, de azt is a csuklóm bánta. Mi ebbÅ‘l a tanulság? Járjatok kerékpárral, akkor csak egy kutyaharapást kell kibÃrni. No de nem szeretnék itt benneteket gyerekkori történetekkel untatni. Elvégre azért kattintottatok eme Ãrás szépen hÃvogató bevezetÅ‘jére, hogy valami hasznosat és értelmeset olvassatok az EA Black Box sikerjátékának nemrégiben debütált folytatásáról. ElÅ‘rebocsátom, a teszt az Xbox 360-ra hangszerelt változatot érinti, ám volt szerencsém egy cimborám PlayStation 3 konzolján is kipróbálni, de a kontrollerek sajátosságaiból fakadó különbségeken kÃvül érdemi eltérést nem tapasztaltam.
New San Van, here I am!
A Skate 2007-es megjelenése kisebb viharként söpört végig a játékos társadalom virtuális gördeszkázásért rajongó rétegén. A Tony Hawk széria sokszor extrém és már a hihetÅ‘ség határát is túllépÅ‘ trükkavalkádja után egy bizonyos értelemben földhözragadtabb, ám éppen emiatt hitelesebb és szórakoztatóbb megvalósÃtásával találhatták szembe magukat. A fogadtatás olyan jól sikerült, hogy mindkét platformon sikerült megverni a nagy rivális aktuális kiadását. Ilyenkor szokott felmerülni egy esetleges folytatás ötlete, ami ezúttal rohamtempóban készült, hogy január végén már a boltok polcaira kerülhessen.
A második felvonás azzal kezdődik, hogy a játékos kiszabadul a börtönből, amit egy egész hangulatos, élőszereplős filmecske formájában nézhetünk végig. (Mostanában nagyon rákattant erre a megoldásra a játékipar, pedig az ezredforduló környékén mindenki meg volt róla győződve, hogy soha többé nem találkozunk FMV betétekkel játékokban.)
MielÅ‘tt még átvehetnénk az irányÃtást hÅ‘sünk felett, elÅ‘ször át kell szabnunk a fizimiskáját, felújÃtanunk a ruhatárát és felvarratnunk a melleit, már amennyiben nem tetszik az alapból felkÃnált mókus pofázmánya, vagy eleve a szebbik nem képviselÅ‘jének hátsóját bámulnánk inkább. Mivel többnyire Ãgy látjuk a játékos karakterét, nem lehetett kétséges, hogy áldozok egy keveset az esztétikum oltárán.
New San Vanelona nem pontosan olyan, mint ahogy az elsÅ‘ részbÅ‘l emlékszünk rá. Mint késÅ‘bb kiderül, földrengések változtatták meg a város arculatát, a helyreállÃtással foglalkozó Mongocorp megavállalat pedig nem különösebben kedveli a deszkásokat, Ãgy némileg módosÃtotta a célcsoport által gyakran látogatott helyszÃneket. Az intróban beharangozott rendÅ‘rállam jellemzÅ‘k játék közben kevéssé tűnnek fel, aki tehát egy újabb Mirror's Edre számÃtana, azt keserű csalódás érheti, annak ellenére, hogy a vállalat biztonsági Å‘rei rossz néven veszik, ha megközelÃtjük a magánterületté kinevezett városrészeket.
A feladat nem más, mint hÃrnevünk régi csillogásának visszaállÃtása, s New San Van városát újfent gördeszkás paradicsommá változtatni.
A világot jelentő deszkák
Célunk elérése érdekében számtalan kihÃváson és versenyen kell bizonyÃtanunk, hogy nincs nálunk ügyesebb legény, vagy leány a pályán, továbbá játékbeli cimboránk közreműködésével rendkÃvül látványos trükköket kaphatunk lencsevégre, amelyek magazinok cÃmlapjára kerülnek, ezzel öregbÃtve hÃrnevünket. A fotós feladatoknál több játékos szerint elÅ‘fordul olyan bug, hogy akkor sem tekinti a játék befejezettnek, ha tökéletesen hajtod végre amit kell, máskor pedig a legröhejesebb bukásokra teljesÃtett feladat a jutalmunk. Eddig még nem találkoztam vele, de nem zörög a haraszt...
A kihÃvások helyszÃneire a menüben navigálva egyetlen gombnyomással, vagy a városban gurulva is eljuthatunk. Személy szerint ez utóbbit javasolnám, mert egyrészt klassz, versenyszámokban nem szereplÅ‘ területekre bukkanhatunk, másrészt közben is gyakorlunk.
Vannak olyan pontok, ahova csak gyalogosan tudunk eljutni, ilyenek például a háztetÅ‘k, ahol már a realitás talajától jócskán elrugaszkodott kunsztokat kell bemutatnunk. Nem baj, egy kis Tony Hawk is belefér. A gyaloglásnak van egy valóban dicséretes elÅ‘nye, amit minden morgásom ellenére el kell ismernem. Ilyenkor egyes tereptárgyakat arrébb tudunk mozdÃtani, Ãgy alakÃtva ki saját pályákat. Ezek a pályaelemek sajnos egyetlen kisebb ütközés hatására elmozdulnak a helyükrÅ‘l, Ãgy ha nem jelöljük meg Å‘ket, késÅ‘bb nem lehet egyetlen gombnyomással visszaállÃtani az eredeti állapotot.
A Skate 2 irányÃtását tekintve nem túl bonyolult. ElsÅ‘ látásra legalábbis biztosan nem. Amint megbarátkoztunk a kiosztással, rájöttünk, melyik gomb, kar, ravasz, mire való, már játszi könnyedséggel produkáljuk a látványosnál látványosabb trükköket. A probléma nem ez, hanem a kibÅ‘vÃtett mozgásrepertoár, ami kihÃvások esetén gondot okozhat még a gyakorlottabb játékosoknak is. Ez elsÅ‘sorban abból fakad, hogy hajszálpontosan kellene leutánozni a kihÃvók trükkjeit, ám az analóg kar pontatlansága miatt elÅ‘fordul, hogy más produkciót mutatunk be, ha csak egy hajszálnyival feljebb toljuk, vagy nem pont úgy mozdÃtjuk, ahogy kellene.
New San Van városát át meg áthatja a realizmus érzete. Az utcákon folyamatosan nyüzsögnek (oké, ez költői túlzás volt) a járókelők, az utakon pedig gépjárművek közlekednek, amelyekkel akár húzathatjuk is magunkat. Sajnos embertársaink abból a szempontból is élethűek, hogy szemetelnek, a sok elhullajtott apróság pedig akadályozhat a mozgásban.
Multiban a szokásos offline és online megoldásokkal találkozunk. Egy konzolt akár négyen is fáraszthatunk, de nem egyszerre. Nincs osztott képernyő, tehát egymás után - mintha egy körökre osztott játékkal játszanánk - kell minél jobb eredménnyel végrehajtani adott feladatokat.
Az online multiplayer már jóval szórakoztatóbb játékmódokat kÃnál. A karrier módban is megtalálható kihÃvások és versenyek eltörpülnek a kooperatÃv játékmódok mellett. Itt akár hat játékosnak kell hatékonyan együttműködnie a közös cél érdekében. Ha valaki bénázik, az magával rántja az egész csapatot, amit általában az Å‘sök felemlegetése követ. Az egyetlen gond, hogy multiban nem áll az egész város a játékosok rendelkezésére, csak viszonylag kis területen garázdálkodhatnak.
Banánhéj
Szép is lenne, ha tökéletes produkcióval állt volna elÅ‘ az EA Black Box csapata. Ez már csak az emberi Ãzlések sokfélesége miatt sem lenne lehetséges, másrészt akadnak olyan pontok, amibe nyugodtan bele lehet kötni, ha úgy esik, hogy szÅ‘rösszÃvű kritikus irháját ölti magára az ember. A fentebb már taglalt irányÃtásbéli problémák mellett a relatÃv szabadsággal bejárható várost borÃtó textúrák közepes, olykor annál is rosszabb minÅ‘ségét, a túlzásba vitt reklámot és a gyalogos részeket tudnám elsÅ‘sorban kiemelni. Amint leszállunk a deszkáról, a játékélményt addig tökéletesen kiszolgáló kameranézet, s a furcsa irányÃtás miatt béna kacsának érzi magát az ember. Szinte alig várja, hogy visszaugorjon a deszkára, ha már ilyen kötelezÅ‘ gyaloglós részek is bekerültek a játékba. Nagy kár, hogy ennek kidolgozására nem jutott több idÅ‘, arról nem is szólva, ha esetleg még egy-két arcátlan „kolléga" hátán is végigsózhatnánk vele. Persze ez utóbbi csak egyéni perverzió, Ãgy semmiképp sem számÃt az értékelésnél.
Annál inkább az M.I. vezérelte gördeszkások butasága. Egyáltalán nem vesznek tudomást egymásról vagy a játékosról, Ãgy gyakrabban lehetünk ütközések tanúi, mint a dodzsemben. A kamera állása pedig nem mindig segÃt nekünk abban, hogy szemmel tarthassuk félvak kollégáinkat.
Mennyi az annyi?
A Skate 2 a folytatások azon családjába tartozik, amelyek óvatosan nyúlnak az eredeti recepturához, és csak ott változtatnak, ahol feltétlenül szükséges. Inkább hozzáad, mint elvesz, ám mindent összevetve sokkal inkább tűnik Skate 1.5-nek, mint tényleges folytatásnak. Ha a Filmer Pack DLC már eleve a játék része lett volna az új visszajátszási opciókkal, felszerelésekkel, a feltölthető és megosztható filmek hosszának félről öt percre történő emelésével, akkor a végső verdikt is enyhébb lenne.
Korrektül összerakott darabról van szó, ami arra nem volt ugyan elég, hogy másfél évtizeddel később ismét próbát tegyek a deszkával, de arra már igen, hogy napokra a tévé képernyője elő szögezzen, és később is előkotorjam a többi lemez közül unalmas óráimban.
GameStar
