Nem vagyunk egyformák, és éppen ezért az is teljesen elfogadható álláspont, ha valaki úgy tekint a videojátékokra, mint a rágógumira, azaz miután kiélvezte a zamatukat, egyetlen gondolatot sem veszteget rájuk soha többé. Mások ellenben szeretnek időnként visszatérni a régi kedvenceikhez, újrajátsszák azokat, és az elől sem zárkóznak el, hogy olyan címeket is kipróbáljanak, amelyek 10, 20 vagy akár 30 éve látták meg a napvilágot, de eddig kimaradtak az életükből.
Mindegy tehát, hogy szakmai kíváncsiság az oka vagy személyes indíttatás áll a háttérben, valós igény van arra, hogy a játékokat jóval a megjelenésük után is meg lehessen vásárolni, valamint modern platformokon is működésre tudjuk bírni. Ezen a téren azonban óriási deficittel küzd a játékipar konzolon és PC-n egyaránt.
Az iparág szereplőinek nemtörődömsége, szerverek leállítása, a visszafelé kompatibilitás hiánya, technikai nehézségek, tisztázatlan jogviszonyok (lásd: No One Lives Forever), lejárt licencek és még számos tényező (voltak játékok, amelyeket meg kellett semmisíteni) vezetett odáig, hogy a 2010 előtt kiadott alkotások zömét ma legális forrásból képtelenség beszerezni. A Microsoft, a Nintendo és a Sony visszafelé kompatibilitási programjai, a Steamen, az Epic Games Store-ban és legfőképp a Good Old Games néven indult GOG.com-on elérhetővé tett klasszikusok csak a felszínt kapargatják, mutatott rá a Video Games History Foundation kutatása. Bár a minap a Software Preservation Network támogatásával nyilvánosságra hozott tanulmány csupán az Egyesült Államokra korlátozódott, az aggasztó következtetés, amire jutott, alighanem globális viszonylatban is megállja a helyét: az iparág legfontosabb piacán kiadott klasszikus címeknek csupán 13 százaléka van már csak kereskedelmi forgalomban, illetve elérhető játszható formában.
Az adatgyűjtést 1500 tételes, több videojátékos ökoszisztémából véletlenszerűen kiválasztott mintán kezdték, végül több mint 4000 alkotást vizsgáltak, amelyeket három kategóriába sorolták: elhagyott, elhanyagolt és aktív. A tanulmány megjegyzi, hogy csak idén körülbelül ezer játék tűnt el örökre a süllyesztőben, amikor a Nintendo lelőtte a 3DS és a Wii U piactereit, de az is elég hervasztó, hogy minden idők legsikeresebb konzolja, a PlayStation 2 katalógusának csupán 12 százaléka maradt hozzáférhető az utókor számára.
Minden megállapítás közül viszont a legszomorúbb, hogy a hatályos védjegyoltalmi törvények nemhogy elősegítenék, hanem egyenesen hátráltatják az értékmegőrzést, és ebben masszívan benne van az iparág meghatározó szereplőinek a keze is, akik azért lobbiznak, hogy ne kelljen semmit tenniük. Az E3-at szervező ESA szerint a kiadók és fejlesztők bőven eleget tesznek saját történelmük megőrzése végett, ennél nagyobb erőfeszítés viszont már ártana az üzletnek.
A törvényeket, melyeknek támogatói is ellenzői is vannak szép számmal, várhatóan 2024-ben fogják felülvizsgálni, de semmi sem garantálja, hogy ennek egy, a retró (illetve idővel azzá váló) játékok fennmaradása szempontjából kedvezőbb jogszabályi környezet kialakítása lesz a hozadéka. Az ellenben továbbra is valós veszély marad, hogy egyes platformok és digitális piacterek megszűnésével a már fél évszázados játékipar újabb mementói vesznek oda. És mivel a játékoknak egyre kisebb hányada jelenik meg adathordozón, ennek a kockázata évről évre nagyobb.
