Erre rábasztam – ezzel a felütéssel kezdődik a marsi élet első napja, pontosabban a hatodik Sol, egy brutális homokvihar elvonultával. De gondoljunk csak bele, mi lenne a mi első gondolatunk, ha ott ragadnánk egy bődületesen nagy vörös bolygón, ahol egy nap 24,6 óra és -63 Celsius fok az átlagos hőmérséklet? Az őszinte válasz az, hogy igencsak kétségbe esnénk. De Mark Watney nem így tett; olyan higgadtságról és céltudatos gondolkodásról tett tanúbizonyságot, hogy még Mr. Spock is beiratkozna hozzá egy posztgraduális képzésre.
A Marson életben maradni sokkal inkább múlik a tudományok és a földi készségek együttes használatán, mint egy szakterület kiemelkedő alkalmazásán. Talán nem véletlen, hogy főhősünk is botanikus és mérnők egy személyben.
Mark Watney története a helyzete ellenére többször vicces és inspiráló. Rátalálunk arra az igazságra, hogy kicsit hagyni kell megőrülni az elmét, hogy megbirkózzon a komoly kihívásokkal. Minden Sol alkalmával közelebb kerülünk az űrkutatás hétköznapi logikájához és azokhoz a problémákhoz, amikkel a ma asztronautáinak és tudósainak meg kell küzdeniük. Figyelem, geekek előnyben! Beleshetünk, hogy milyen meghackelni egy űrszondát, vagy mekkora jelentősége van még mindig a morzejeleknek. Megfigyelhetjük, milyen teljesítmény kell ahhoz, hogy valaki életben tudjon maradni egy olyan bolygón, amely mindennap meg akarja ölni, és nincs más kikapcsolódás számára, mint a diszkózene. A kérdés már csupán annyi: sikerrel jár-e?
Összességében ez egy izgalmas történet, ami inspirálja az embert a tudás megszerezésére. Olvasása közben komoly kérdések kavarognak benne az élet értékével, a kitartással, a logikával és az egymás iránt tanúsított segíteni akarással kapcsolatban. Aki kedveli napjaink űrkutatását, biztosan érdekesnek fogja találni, még a néhol indokolatlan káromkodások ellenére is. Nem meglepő tehát, hogy a filmgyártás is kipécézte magának a sztorit, nem más, mint Ridley Scott fogja megvalósítani Mr. Watney történetét.
3,5/5
