A társasjátékok világában az adaptációk nem számítanak újdonságnak, de egyre több olyan akad, amin látszik, nem csak azért született meg, hogy a mindenre éhes rajongókat lehúzza. Ilyen például a nemrég megjelent Stranger Things: Hellyel lefelé is, aminek ugye a Netflix nagy sikerű sorozata adta az alapját, és ilyen a Dorfromantik: A társasjáték, melyet egy azonos nevű, egészen hasonló működésű videojáték ihletett, amiben teljes nyugalomban kell településeket építenünk lapkák lehelyezésével, miközben küldetéseket teljesítünk, és gyönyörű tájak bontakoznak ki.
Nyilvánvaló volt, hogy a koncepció a társasban is működni fog, de hogy annyira jól, hogy a Spiel des Jahres díját is kiérdemelte 2023-ban, arra bizonyára kevesen számítottak. Pedig tényleg nehéz abbahagyni, ha egyszer elragad a falusi romantikázás.
A vidék bája
Amikor először nekiállunk a Dorfromantiknak, mindössze néhány hatszögletű lapka és feladatjelző, valamint az előrehaladásunk és pontjaink rögzítésére alkalmas tömb kerül az asztalra. A dobozban azért gyanút keltően ott figyel pár számozott doboz, de ezeket az elején még nem nyithatjuk ki.
A játékosok feladata, hogy együttes erővel megalkossanak egy falut, lehetőleg minél hosszabb folyóval és vasútvonallal, a lakók igényeit figyelembe véve annak tekintetében, hogy egy-egy tájegység hány elemből álljon.
A hatszögletű lapkák kétfélék lehetnek: vannak a feladatlapkák, amik meghatározzák, mire kell figyelnünk a pontszerzéshez, és a tájlapkák, amikkel a területet bővíthetjük. Minden újabb lapkát úgy kell lehelyezni, hogy legalább egy éle érintkezzen valamely másikkal, viszont - ellentétben például az egyik legismertebb hasonló játék, a Carcassonne szabályaival - csak a folyóknak és vasutaknak kell folytatódniuk, az erdőket, szántókat, falvakat és réteket bármihez hozzáilleszthetjük.
A feladatlapkákra azok felfordítása után jelölőket helyezünk, amiken egy 4 és 6 közti szám látható: ez határozza meg, hány adott típusú (erdő, falu, szántó, vasút vagy folyó) területnek kell érintkeznie a feladat sikeres teljesítéséhez, és pontokat is ennek megfelelően kapunk a végén. Ha újabb feladatlapkát húzunk, azt - néhány további szabály betartásával, amik arról gondoskodnak, hogy ne legyen megoldhatatlan vagy túl könnyű a feladat - csatlakoztathatjuk olyan területhez, amihez már tartozik feladatlapka, így például egyszerre két célszámot is teljesíthetünk. Mindig legalább három küldetésnek aktívnak kell lennie. A játék akkor ér véget, amikor elfogynak a tájlapkák, három kivételével az összeset ki kell játszanunk, így a falu mérete minden menet végén ugyanakkora lesz, még ha az elrendezése minden esetben más is.
Jó eséllyel már az első egy-két játékban elért pontszámunk után felnyithatjuk az első titkos dobozt, majd hamarosan a többit, amik új komponenseket rejtenek, ezáltal új kihívásokat, játékelemeket kínálnak, feladatokat. Nem spoilerezném el, melyikben mi van, annyit kell tudni, hogy szép fokozatosan válik a játék egyre összetettebbé, de egyáltalán nem bonyolulttá, a kampányrendszer pedig segít, hogy újra és újra elő akarjuk majd venni, amíg mindent ki nem pipáltunk.
A báj vidéke
A Dorfromantik felépítése egészen egyszerű, de a kampánymód miatt még a sokadik játszma is izgalmas tud lenni - és segít az is, hogy a falunkra tekintve minden menet után láthatjuk, mit csinálhattunk volna jobban, hogyan szerezhettünk volna több pontot akár csak azzal, hogy egy lapkát másképp forgatunk, mint ahogy tettük. Teljesen mindegy, hányan állunk neki, egyedül vagy akár hatan, semmi változás nincs a játékmenetben, csak annyi, hogy ha szólóban nyomjuk, mindenről mi döntünk, ha többen, érdemes megvitatni, mit lépjünk, de az aktuálisan soron következő játékos mondja ki az utolsó szót.
Senki nem hibáztatható azért, ha a családdal és a Dorfromantik társasjátékkal töltött idő után géphez ülve a videojátékot tölti be - tényleg rettentő addiktív.
(A játékot köszönjük a Gémklubnak!)
