Összességében nem volt rossz év az idei, számos olyan játék okozott pozitív meglepetést, amitől nem vártuk, hogy ennyire jó lesz, ugyanakkor olyanokban kellett csalódnunk, amiknek sokkal jobban kellett volna sikerülniük. Gondolta volna bárki, hogy pont a Rockstar Games lesz iszonyú hanyag? Vagy hogy lehetséges elszúrni egy játékot, amivel csak és kizárólag az volt a cél, hogy visszahozza a Crazy Taxi élményét? Ha igen, bizonyára nem sokan. Nézzük hát, melyek voltak az év azon játékai, amiket - legalább néhány korrigáló frissítés érkezéséig - ajánlott kerülni.
Werewolf: The Apocalypse - Earthblood
Nem kevés játék készül épp a World of Darkness franchise alapján, de a Warhammer példájából is tudjuk, hogy a jó alapanyag még nem elég. Ellentétben a többséggel, a Cyanide nem egy Vampire: The Masquerade játékot akart készíteni, hanem a Werewolf: The Apocalypse asztali szerepjátékot használta alapanyagként, és a körítés nem is volt rossz: Cahalt, egy ökoterrorista farkasembert irányítottunk, aki az Endron vállalat (a Pentex leányainak egyike) ellen vette fel a harcot.
A végeredmény azonban minden téren csalódást keltett: gyenge sztori, középszerű harc, önismétlő játékmenet és nem kimondottan korszerű látvány fogadta a játékosokat. Soha nem voltak kiemelkedőek a Cyanide alkotásai, de a Styx játékok és a Call of Cthulhu is mérföldekkel jobban sikerült.
Taxi Chaos
A korábban is iszonyú gyenge játékokat készítő Team6 Game Studios úgy gondolta, hogy ha már a Sega nem folytatja a Crazy Taxit (csak mobilos vadhajtásokkal, amik nem emelik meg a játékosok vérnyomását), megpróbálkozik valami hasonlóval. A Taxi Chaos viszont egyfelől túl hasonló lett, másrészt meg több tekintetben gyengébb, mint az, amit másolt. Nem volt nagy varázslat a Crazy Taxikban, de láthatóan nem értette meg a csapat, mi tette azokat emlékezetessé.
Annak ellenére, hogy a fejlesztők már 2002-ben is csináltak taxis játékokat, ez nagyon nem jött össze nekik. A Taxi Chaos legtöbb eleme jóindulattal is középszerűnek nevezhető, de a bugok, az ismétlődő szövegek, a sivár játéktér tovább rontják az élményt. Reméljük, ha másra nem, legalább arra jó lesz, hogy a Sega összekapja magát.
Biomutant
Az a helyzet, hogy sokkal nagyobb hype övezte a Biomutantet, mint amit megérdemelt volna, és ez még csak nem is a kiadó vagy a fejlesztők hibája, a játékosok élték bele magukat abba, hogy a rágcsálós kung fu különleges és emlékezetes lesz. A tapasztaltabbak persze sejthették, hogy a korábban a Just Cause-on dolgozó fejlesztőkből verbuválódott Experiment 101 nem fog rögtön év játéka címre esélyes alkotást elénk tenni, de sajnáljuk, hogy nem lett annyira jó, mint amilyen lehetett volna.
Ugyan a világ sokak tetszését elnyerte, és akiket az beszippantott, azok jól szórakozhattak vele, azonban akik kettőnél több akció-szerepjátékot játszottak végig az elmúlt években, önismétlőnek és középszerűnek érezhették. Sajnos a technikai hibákat sem sikerült kigyomlálni belőle a megjelenés előtt.
Necromunda: Hired Gun
Videók alapján a Necromunda: Hired Gun olyan volt, mint a Doom és a Warhammer 40,000 törvénytelen gyereke, és ebből a párosításból valami szép is születhetett volna. A Necromunda bolygó hangulatos volt, és külön örültünk annak, hogy lehet egy kutyánk, akit fejleszthetünk, meg egy rakás közelharci és távolsági fegyverünk, amivel trancsírozhatunk.
Papíron ez jól hangzik, de a gyakorlatba nem sikerült úgy átültetni, ahogy kellett volna - a Streum On beleesett abba a hibába, hogy nem jól mérte fel a korlátait. Még a technikai hibák, összeomlások, és a gyenge MI nélkül is csak egy felejthető történet, egy kidolgozatlan játékmenet maradt volna belőle.
Dungeons & Dragons: Dark Alliance
A Dungeons & Dragons: Dark Alliance már a harmadik játék a listán, aminek egy nagy, közismert szerepjátékos világot kellett volna bővítenie, de nem járt sikerrel. Sokak szívéhez szólt: Icewind Dale-ben harcolhattunk a Drizzt legendája könyvek karaktereivel, irányítható volt Drizzt mellett Catti-brie, Bruenor és Wuflgar is. Jónak tűnt a kaszabolás, és az, hogy kooperatív módot is kínált, a szerkesztőségben is rákészültünk, hogy majd együtt fogunk kalandozni.
A megjelenés után azonban hamar elment a kedvünk ettől, pedig többen játszva határozottan jobb, mintha egyedül indulunk kalandra. Az látszik, hogy az alapanyaggal tisztelettel bántak a fejlesztők, de a játékmenet kiegyensúlyozatlan, unalmas, és hiába jó maga a harc, a problémák elvesznek az összértékből. Kár érte.
A folytatáshoz lapozz a következő oldalra!