Nappal szemben vezetni nem egy kellemes élmény. Ha az ember lehajtja a napellenzőt a kocsijában, a szélvédő akkor is csillog, az útról akkor is visszaverődnek a sugarak, ami jelentősen korlátozza a szabad kilátást. Balesetveszélyes helyzet ez, és ilyenkor csak kevesek fejében fordul meg, hogy milyen szép is a beszűrődő fény. Nem úgy a Forza Motorsport 5-ben. Amikor először megláttam a játékot, HP épp egy M3-as BMW-vel száguldozott a Berni-Alpokban, és mint nagyjából mindegyik next-gen játéknál, ami a kezeink közé került, először a grafikát kezdtük el elemezni. És az bizony gyönyörű, a nyálelválasztás azonnal beindult, ahogy a Nap fénye belevilágított a versenyző szemébe. A játék viszont több, mint egy techdemó, de ez igazán csak akkor derül ki, ha a játékos elmélyül benne. És akárhogyis kevesebb a tartalom, mint a Forza 4-ben, még így is van miben elmélyülni.
Ez a szerelem
A Forza Motorsport 5 nem arról szól, hogy közönségkedvenc, nagyjából hasonló viselkedésű autókkal csapd oda ellenfeleidet a Károly-híd korlátjához. Ez nem egy szimpla versenyjáték, ahol kapsz néhány autót, majd aszerint választasz közülük, hogy melyiknek jobbak a belső tulajdonságai. A Forza 5 az autók szeretetéről szól, arról a néha már-már kényelmetlenül furcsa vonzalomról, amit az autózás valódi szerelmesei éreznek. Minden autónak megvan a saját története, amit a Top Gear (magyarul szintén Top Gear) műsorvezetői, Jeremy Clarkson, Richard Hammond és James May mesélnek el nekünk alkalmanként. A körülbelül 200 jármű mindegyike maximális odafigyeléssel van kidolgozva mind kívül, mind belül. A szélvédőn tükröződik a műszerfal, a kormányon látszik a repedezett textúra, a visszapillantókban pedig mindig figyelhetjük, mi történik mögöttünk. Aki szeretné egy autó minden részletét megismerni, az a Forzavista (korábban Autovista) módban ezt bármikor megteheti. Még az apró részletek is kikényszerítenek belőlünk néhány „Baszki, ez de jó!”-t.
Mindenki másképp csinálja
Az autók nem csak külsőre különböznek. Mindegyiket másképp kell vezetni, és minden alkalmazott tuning változtatása érezhető. A járműveket vásárlással tudjuk feloldani, de ha sikerült elég kreditet gyűjteni (vagy valódi pénzért elég Tokent venni), gyakorlatilag tényleg szabad kezet kapunk abban, hogy mi döntsük el, mivel szeretnénk versenyezni. A versenyek több kategóriára vannak osztva, de minden kategória a kezdetektől elérhető. Aki jobban szereti a klasszikus Volkswagen Beetle-t a Ferrari F12berlinettánál, vagy szívesebben menne Niki Lauda Ferrari 312T2-jével egy Mazda MX5 helyett, ha elég pénze van, nincs előtte akadály.
A segítségek nagy részét kikapcsolva (ezt nagyjából két menet után érdemes megtenni) már nem elég végig a jobb ravaszt húzni és kattanásig tolni a bal analógot. Technikázni kell, szép finoman taposni a gázt és a féket, mert az ellenfelek is okosabbak ennél. Legalábbis többnyire. A rivális versenyzők viselkedése ugyanis nincs előre programozva, a Drivatar rendszer teszi őket kiszámíthatatlanná. A felhő-alapú funkció rögzíti minden Forza 5 játékos vezetési stílusát, majd ebből kalkulálja a Drivatart, a játékos más játékosok versenyeiben megjelenő alteregóját. Aki agresszívan vezet, annak Drivatarja is agresszív lesz, nekimegy másoknak vagy kicsúszik a kanyarokban, aki viszont technikázik, annak mása is profi sofőrhöz hasonlóan viselkedik. Emiatt nincs két ugyanolyan verseny, és részben ez is közrejátszik abban, hogy ne unjuk meg a 14 pályát, amik ugyan különböző variációkban játszhatóak, mégis lényegesen kevesebb változatosságot kínálnak, mint anno a Forza 4 27 pályája. Nem két perc kiismerni őket, de nem is telik hetekbe.
Érezd a bizsergést
Az Xbox One kontrollerének ravaszaiba is szereltek rezgőmotort, és amikor először éreztem rezegni a ravaszt, nem gondoltam, hogy bármit hozzáadna az élményhez. Aztán néhány perc játék után realizálódott bennem, hogy ez a funkció az utóbbi évek egyik legjobb újítása. A „gázpedál” ugyanis akkor kezd el rezegni, ha a játékos túlságosan lenyomja, így a gyorsulásnál mindig érezni, hogy milyen ütemben érdemes „beletaposni” a gázba. Nehéz szavakkal leírni, hogy mennyi visszajelzést kapunk a tenyerünkbe. Elképesztő élmény.
A Forza 5 nem hibátlan, sőt, meglehetősen hiányos, de a következő generáció elindításához nem is tudunk jobb versenyjátékot elképzelni. Nincs éjszakai versenyzés, nincs változó időjárás, de ezek már olyan extrák, amiket nem hiányolunk annyira, hogy emiatt megharagodjunk a Turn 10-re. Betudjuk annak, hogy szorította őket az idő, és reméljük, hogy a következő Forza, ami már javában az Xbox One tündöklésének idején jelenik meg, kifogástalan lesz. Addig meg próbálja meg bárki kicsavarni a kezemből a kontrollert.
Ti mit gondoltok a játékról? Szóljatok hozzá Facebookon is!
