Haladunk tovább, a GTA sorozat megszületése és a 3D-s érába lépés után most azon játék történelmébe vezetünk be titeket, ami hatalmas, verekedésig fajuló vitákat tudott kiváltani a puszta létezésével.
Valószínűleg köztetek is sokan vannak, akik barátaikkal órákon keresztül vitatkoztak azon, hogy a Grand Theft Auto: Vice City akkor most a GTA 4, vagy nem. Mivel akkoriban ahelyett, hogy utánanéztünk volna az interneten, inkább válogatott szitkozódások, felmenők emlegetése és hasonlóan „hatékony” dolgok voltak a fegyvereink, a vita eldöntésére egészen a GTA IV megjelenéséig nem került sor. Így vagy úgy, a nap végén mind ugyanazt a játékot játszottuk ugyanolyan lelkesedéssel, ugyanolyan sebességgel száguldozva Vice City szűk utcáin egy PCJ-600-zal, Ferrari-utánzattal vagy egy egyszerű robogóval.
Az nem volt New York, ez meg nem Miami
Utunk ekkor 15 évvel a GTA III eseményei elé, 1986-ba, a Miamiről mintázott Vice Citybe vezetett, ami ugyancsak egyike volt az első GTA városainak. A főszereplő nem a néma Claude, hanem az annál is beszédesebb, frissen szabadult Tommy Vercetti volt, aki Liberty Cityből utazott délre, hogy miután végre kilépett a börtön kapuján, ne egy kukába csomagolva végezze egy sötét sikátorban. A nyugalom viszont álom maradt, néhány kivételtől eltekintve mindenki holtan akarta látni hawaii inges hősünket, ő pedig nem tehetett mást, minthogy végigmészárolva az egész várost felküzdje magát az alvilág élére.
Mi az ott az arcodon?
Az, hogy a GTA: Vice City annyira rendben volt, részben annak is köszönhető, hogy tökéletesen sikerült kiválasztani az idősávot, és remekül merítettek az akkoriban népszerű filmekből, sorozatokból. A Miami Vice-ra, a Sebhelyesarcúra és a Nagymenőkre utalgatnak (a Flashback FM-en a Sebhelyesarcú zenéi szólnak), de sikerült megszerezniük az ezekben játszó színészek egy részét. Tommy Vercettinek Ray Liotta, a Nagymenők Henry Hillje, míg Lance Vance Philip Michael Thomas, a Miami Vice Tubbs detektívje kölcsönözte a hangját. Jenna Jamesonról pedig végképp nem érdemes megfeledkezni.
Motorok, motorok mindenfelé
A Vice City a laikus szemnek csak annyiban volt több a GTA III-nál, hogy most már nem csak autókat, hanem motorkerékpárokat, vízi járműveket és helikoptereket is vezethettünk. A város azonban sokkal többet nyújtott ennél: a Liberty Citynél kétszer nagyobb területen megjelent például 60 olyan épület, melyeket belülről is megismerhettünk, sőt, jónéhányat meg is vásárolhattunk (vagy megkaphattunk ingyen, de nem spoilerezek, hátha valaki még nem játszott vele így 11 év elteltével sem). Néhány más épület extra küldetéseket kínált. Én minden végigjátszásnál arra várok, hogy feloldódjon a filmstúdió, majd az immáron repülni is képes Dodó hidroplán változatával, a Skimmerrel dobálhassam a szórólapokat a Dildo Dodo küldetés során.
Vice City lakói szintén kevésbé érződtek bábunak, kapcsolatba léptek egymással, olvastak, harcoltak - segítettek abban, hogy elhiggyük, a város él. Igaz, jónéhány ikerrel találkoztunk, de kit érdekelt ez még akkor...
Az erőszakos, természetesen botrányt kavaró játékot sokan támadták, természetesen rasszizmussal is vádolták a Houser testvérpárt, de a néhány módosítás abszolút nem rontott rajta. Lány ismerőseim, amikor a videojátékokról esik szó, a The Sims mellett a Vice Cityt említik kedvencükként. A város varázsa mindenkit magával ragadott, a Vice City a harmadik legjobban fogyó GTA a sorozatban, bár ezt a címét alighanem csak a Grand Theft Auto V megjelenését követő 1-2 hónapig fogja tudni megőrizni.
A Grand Theft Auto: Vice City tizedik évfordulóját ugyancsak egy mobilos verzió kiadásával ünnepelte a Rockstar, ha nosztalgiázni akartok, nem lehet rossz választás. Hamarosan folytatjuk.
