Sherlock Holmes: The Awakened teszt

Nehéz elképzelni két, egymástól annyira távoli világot, mint a Baker Street 221B és egy vérbeli Chtulhu szekta temploma. Sherlock Holmes otthonában hegedűszó, enyhe vegyszerillat, békésen kakukkoló falióra, és mindenek felett ráció, végtelen ráció, zseniális didaxis fogadja az embert. Sherlock, bármilyen misztikus bűntények után is nyomozzon, sosem inog meg abban az empirikus meggyőződésben, hogy természetfölötti dolgok nem léteznek, és egy nagyító, egy mikroszkóp, némi kémiai entyempentyem segítségével még a legtitokzatosabb események is megmagyarázhatók. A Chtulhu klánok rituális műhelyeiben ellenben sötétség uralkodik, káosz, mindent az enyészet, a vér, és a reménytelenség hangulata ül meg. Conan Doyle kétségkívül minden idők egyik legzseniálisabb krimi írója volt, ahogy Lovecraft minden idők egyik legeredetibb horror szerzője. Érdekesnek tűnő kísérlet hát összevegyíteni kettejük világát. Ezt tette a Frogwares csapat a legújabb Sherlock játékban. Miden adott lehetett volna a sikerhez, az eredmény sajnos még sem lett tökéletes, és ezzel, mint a legtöbb esetben sajnos most is az engine okolható.

Mr. Holmes vs. Mr. Chtulhu
Dr. Watson manapság igen nyugtalanul alszik, mondhatni szörnyű rémálmok gyötrik a derék öreget. Ezekben az álmokban mindenféle csúf démonokkal viaskodik a doktor, furcsa kántálást hall, rituális jeleket lát. Az ilyen kellemetlenségeken persze könnyen segíthetne egy kiadós reggeli a Baker Street 221B házszám alatt, ha nem követnék egymást furcsábbnál furcsább események Londonban. Először egy közelben lakó gazdag úr, bizonyos Stenwick kapitány cselédje tűnik el, meglehetősen furcsa körülmények között: a szolgáló lakhelyén nyomasztó hangulatú rituális rajzok maradnak a padlón. A bűnjelek azt bizonyítják, hogy a fickót elrabolták. Újabb emberrablások következnek, és az újabb bűnjelek egy szektához vezetnek, mely véres rítusokkal imádja földönkívüli szörnyistenét, a kimondhatatlan nevű Chtulhut. Lovecraft mitológiájában bolygónkat az ember előtt kaotikus erejű istenek lakták - a Nagy Öregek, ahogy a horror író nevezte őket -, és minden jel szerint a Chtulhu szekta az ő feltámasztásukon munkálkodik. Mr. Holmes és Dr. Watson, mire feleszmélnének, már jócskán belekeveredtek az őrült kalandba, mely ködös londoni sikátorokból a skóciai felvidék kopár tájain és egy rémisztő svájci elmegyógyintézeten át egész New Orleansig vezet.

Lencsém, lencsém mondd meg nékem, ki a gyilkos e vidéken?
A viktoriánus korszak, és azon belül is főleg a XIX. sz. második fele az optikai találmányok reneszánszát hozta. A mikroszkóp ekkoriban egy újfajta világ megismerési lehetőséget adott: bepillantani a lencséibe annyit jelentett, mint észrevenni, megérteni egy láthatatlan világot, a felszín mögött rejtőző mikrokozmikus titkokat. Sherlock Holmes nem lenne Sherlock Holmes, ha odahaza, íróasztalán nem állna egy mikroszkóp, mely az összegyűjtött bizonyítékok analízisét teszi lehetővé. Conan Doyle maga is gyakorló vegyész volt, ezért Holmes kezébe nem csak nagyítót-mikroszkópot, hanem kémiai anyagokkal teli lombikokat adott: a vegyi reakciók a nyomozás elengedhetetlen segítői. Sherlock Holmes szigorúan tudományos nyomozási módszerekkel, mikroszkopikus részletekből rakja össze bizonyítékai zseniális mozaikrendszerét.
Rögtön a játék elején, egy könyvesboltban bepillantást nyerhetünk a nyomozó briliáns következtetési rendszerébe. Egy kis piszok egy létrán, egy hervadt virág az ablakban elég ahhoz, hogy a detektív megállapítsa, az eladó meleg érzéseket táplál a közelben dolgozó, lánynak már nem is annyira nevezhető virágárus hölgy iránt. A színes bőrű cseléd elrablását néhány lábnyom, egy ruhafoszlány, egy félig elégett ópiumgalacsin, és egy halpikkely segítségével következteti ki. A játékban, az előző részekhez hasonlóan nyomozásaink színtere nem csak a bejárható környezet, hanem az íróasztal is, ahol Sherlock mikroszkópja mellett a vegyszerek sorakoznak. Ha összegyűjtöttünk megfelelő mennyiségű bizonyítékot, a játék automatikusan visszadob minket a szobába, és elkezdődhet a kémiaóra, egészen addig, míg rá nem jövünk a vizsgálatok helyes sorrendjére. Ekkor - ugyancsak az előző részek mintájára - egy kvíz-szerű kérdéssor következik, melyben logikus következtetéseket kell levonnunk a vizsgálatból.

Megfigyelés, és logika mindenek felett, Dr. Watson!
Ahhoz hogy sikereket érjünk el a játékban, meg kell tanulnunk legalább kicsit úgy gondolkodni, mint Sherlock Holmes, ami ugye nem egy könnyű feladat, figyelembe véve, hogy a magándetektív zseni volt. Minden helyszínt hihetetlen aprólékossággal meg kell figyelni, minden elhangzott mondatot, újságcsikket, elolvasott könyvrészletet, levelet, hírt át kell rágnunk kétszer, nem rejtÅ‘zik-e valahol a mélyükön egy puzzle, mely újabb építÅ‘elem lehet a nagy kirakós játékban. Sajnos a térkép, melyen a nyomozás során bejárható új helyszínek bukkannak fel gyakran épphogy megnehezíti a dolgokat, mert könnyen elÅ‘fordulhat, hogy az egyes helyszínekre klikkelve nem veszünk észre valamilyen fontos bizonyítékot, mely csak egy kiadós gyaloglás során bukkanna fel. A nagyítólencsés London térkép mellett persze a logikusan megszervezett inventory sem hiányozhat egyetlen Sherlock játékból sem. Itt külön „fakkokban" jelennek meg a nálunk lévÅ‘ tárgyak, az elhangzott párbeszédek, az összegyűjtött írásos dokumentumok, és a bűnesetekkel kapcsolatos jelentések-beszámolók. Készüljünk fel arra, hogy gyakran fogunk itt idÅ‘zni, az inventory ugyanolyan fontos nyomozási helyszín, mint London, vagy az íróasztal.

Mr.Holmes esete a láthatatlan kurzorral.
Érdekes fejlÅ‘dés figyelhetÅ‘ meg a Frogwares Sherlock Holmes játékaiban. A Mystery of the Mummy belsÅ‘nézetes, 2D-s játék volt. A The Silver Earring külsÅ‘nézetes, és amolyan 2,5D. Az új játék visszatérés a belsÅ‘nézetes tradíciókhoz, de egyben az elsÅ‘ teljesen 3D-s Sherlock kaland is. A tervezÅ‘k szerint erre azért volt szükség, mert a belsÅ‘ nézet nagyobb beleélést tesz lehetÅ‘vé. Ez szerintem erÅ‘sen vitatható, ám legyen. Arról az apróságról azonban megfeledkeztek a készítÅ‘k, hogy egy ilyen grafikus nézet esetében a helyszínek aprólékos végigböngészése, a nyomozós játékokhoz társítható hagyományos pixelvadászat sokkal de sokkal nehezebb, mint egy 2D-s játék esetében. Ha ugyanis nem fordulunk a megfelelÅ‘ szögbe, nem nézünk elég magasra, vagy épp elég mélyen a lábunk elé könnyen elsiklik a tekintetünk valami fontos nyom fölött (vagy alatt...) Egy 2D-s játéknál minden ott van az elÅ‘re megkomponált, fix képernyÅ‘n, csak épp meg kell találni - egy 3D-s, belsÅ‘ nézetes játéknál csak az van ott, amit éppen látunk. Sajnos a kurzor sem segíti a dolgunkat, mert a Frogwares, abbéli igyekezetében, hogy minden „zavaró hatást" eltávolítson a képernyÅ‘rÅ‘l láthatatlanná tette a kurzort is. Ennek aztán az lesz az eredménye, hogy az összes helyszínt milliméterrÅ‘l milliméterre végig kell pásztáznunk jobbra-balra-fel-le hajolgatva, mint holmiféle idióta, aki nem is a Baker StreetrÅ‘l jött, hanem a híres bedlami elmegyógyintézetbÅ‘l szabadult. A fejtörÅ‘k ugyanakkor szinte egyáltalán nem használják ki a 3D-ben rejlÅ‘ lehetÅ‘ségeket, a' la Broken Sword 3, Dreamfall, vagy Fahrenheit.
Nagy kár ezért az óriási hibáért, mert erősen visszaveti az amúgy pazar részletességgel megírt, hangulatos játékot. Az Awakened végigvitele végigjátszás nélkül gyakorlatilag lehetetlen. Úgy gondolom, bizonyos dolgokba bele kéne nyugodni, mint például abba, hogy Londonban folyton gomolyog a köd, esik az eső, Sherlock pedig külső nézetes kalandjátékban érzi igazán jól magát.

GameStar