Hirdetés

Családi vállalkozásból a játékipar csúcsáig - a Ubisoft-történelem

|

Harmincöt éve hozta létre a Guillemot család a Ubi Soft Entertainmentet, mely hamar a játékipar egyik legfontosabb szereplőjévé vált.

Hirdetés

Ha harc...

A 2000-es évek elején több kiadó is átalakuláson ment keresztül, a növekvő fejlesztési költségek miatt néhányan kényelmetlen helyzetbe kerültek. Az akkor kimondottan üzleti fókuszú, a kreativitást némileg háttérbe szorító Electronic Arts sem állt túl jól, de kitalálták a tutit: 2004-ben 19,9%-os részesedéssel bevásárolták magukat az akkor már Ubisofttá átnevezett cégbe. Akkortájt egyébként az Activisiont is meg akarták kaparintani, és ezzel, hogy az egyik legnagyobb kiadóban részesedést szereztek, úgy gondolták, nyomást gyakorolhatnak az Actira. Nem jött be.

A Ubisoftnál féltek, tanácstalanok voltak, úgy gondolták, sérül a céges kultúra, a függetlenségük, jön majd valaki, aki mindenbe beleszól, korlátozza a kreativitásukat. Yves még egy francia miniszterrel is tárgyalt a lehetőségekről, próbált mindenhonnan segítséget szerezni, leálltak a felvásárlásokkal, a kockázatvállalással. Aztán végül nem történt semmi, úgy dolgoztak, ahogy addig is, John Riccitiello pedig biztosította őket arról, hogy ha az EA bármit is szeretne, azt párbeszéd során éri el, nem erővel. A részvényektől végül 2010-ben szabadultak meg.

John Riccitiello

Közben megszerezték az Ataritól a Driver jogokat, a New World Computingtól a Might and Magicet, a Crytektől a Far Cry-t, bekebelezték a Massive Entertainmentet. Ömlöttek a Tom Clancy's játékok, beléptek a második világháborús shooterek piacára a Brothers in Arms-szal, de jutott hely pár CSI adaptációnak, a tengeralattjárós Silent Hunter játékoknak, Raymant hülye nyulak segítették a Raving Rabbids spin-offokban, és az Ancel-féle, csodálatos című Peter Jackson's King Kong: The Official Game of the Movie is ebben az időszakban debütált. Akinek tudtak, segítettek a forgalmazásban, kiadásban, úgyhogy pénzügyi problémáktól nem kellett tartaniuk.

A Prince of Persiát új szintre akarták emelni, de végül annyi ötletük támadt, hogy úgy döntöttek, ha már jön az új konzolgeneráció (ami akkor ugye a PS3-at és az Xbox 360-at jelentette), egy új franchise-t indítanak. Felvázolták a koncepciót: legyen a főszereplő egy falakon mászó, lopakodó asszaszin a harmadik keresztes hadjárat idejében, legyen a világ nyitott, és járhassa be lóháton. Történészekkel, szakértőkkel egyeztettek, nagyon lelkesek voltak, élvezték a közös munkát.

Mallat szerint ha a csapat tagjai nem bírták volna egymást, az Assassin's Creed soha nem jött volna létre.

Állítólag a Splinter Cell óta nem voltak olyan izgatottak, mint akkor. Hibái és hiányosságai ellenére a játékosok közül is sokan megszerették, a csapat pedig a visszajelzéseket figyelve és tovább ötletelve egy sokkal élvezetesebb folytatást tudott összehozni egy új főhőssel, új helyszínen.

Mindenki meglepetésére a Brotherhood után Désilets úgy döntött, több kreatív szabadságra vágyik, ezért 2010-ben szünetre ment, majd a THQ Montréalnál dolgozott egy 1666 Amsterdam című projekten. A THQ csődje után a stúdiót felvásárolta a Ubisoft, de Désilets állítása szerint ezzel együtt őt ki is paterolták, el sem búcsúzhatott csapatától, személyes tárgyait sem vihette magával. 2014-ben megalapította a Panache Digital Gamest, amivel az Ancestors: The Humankind Odyssey-t szállította le nemrég.

Bekavar a Vivendi

A Vivendi már korábban sem egy kimondottan barátságos cégként volt ismert a játékiparban, felvásárlások útján került bele az egészbe. 1994-ben a Blizzardot, 1996-ban a Sierra Entertainmentet szerezte meg, majd befektetőként sorban bekebelezett más kiadókat és fejlesztőcsapatokat is, 2007-ben pedig összeolvasztotta az Activisiont a Blizzarddal, hogy felvehesse a versenyt az Electronic Arts-szal. Látszott, hogy az Acti-Blizz nem boldog - például abból, hogy 2013-ban 429 millió részvény megvásárlásával a cég 63%-ról 11,8%-ra csökkentette a Vivendi részesedését, mely ezzel elvesztette többségi tulajdonát.

2015-ben kezdődött és éveken át nyilvánosan zajlott a Vivendi és a Ubisoft csatározása. Az egész úgy indult, hogy előbbi mind a Ubisoftban, mind a Gameloftban kisebbségi részvényes lett, majd az alapítók részvényeinek felvásárlásával 2016-ban átvette az uralmat a mobiljátékos csapat felett, és egyre nagyobb szeletet szerzett meg a Ubiból is. Ahogy a Vivendi növelte befektetéseit, úgy fokozódott Yves és Michel Guillemot aggodalma, és úgy igyekeztek a családon belülről és kanadai befektetőktől pénzt szerezni, valamint a nyilvánosság figyelmét is felhívni a helyzetre, visszaverve ezzel azt, amit ők támadásnak véltek. 2018-ban végül a Vivendi feladta, Ubi-részvényei jelentős részét a kínai Tencent vásárolta meg, és 2019 márciusában ért véget az egész kálvária.

Nem csak az üzleti életben voltak nehézségei a Ubisoftnak: korábban népszerű franchise-ai is elkezdtek botladozni, és újdonságaival is voltak problémák. Az Assassin's Creed sorozat a Unityvel fürdött be, amit aztán még a széria utolsó, klasszikus elemekből álló része, a Syndicate is megérzett; a Watch Dogs azzal okozott csalódást, hogy nem pont olyan lett, amilyennek az E3-on mutatták, a The Crew sem volt egy kimondottan jó autós játék, és a startkor a Rainbow Six: Siege-ről sem sokan gondolták, hogy idővel egy óriási sikert arató multis játék lesz. Aztán jött a The Division a maga felemás startjával, majd a kasszáknál elhasaló Watch Dogs 2, a mérsékelt érdeklődésre számot tartó Steep, a lassan érő For Honor, és az újító, de meglepően repetitív Ghost Recon Wildlands.

Az Assassin's Creed végül magára talált az Origins alcímet kapott reboottal és folytatásával, az Odyssey-vel, pénzügyi sikerként lehetett elkönyvelni a középszerű, de helyszínválasztása miatt az amerikai piacon eleve előnyből induló Far Cry 5-öt (nem úgy spin-offját, a New Dawnt), de a The Division 2, a The Crew 2, és a Breakpoint sem hozta a várt eredményeket. Ekkor döntötte el a kiadó, hogy inkább nem siet, hagy időt a projektjeinek, és jelentős csúszással adja ki a Watch Dogs: Legiont, az Assassin's Creed Valhallát, és a korábban Gods and Monstersként ismert, később Immortals: Fenyx Risingra átkeresztelt akció-kalandjátékát. A terv bevált, mindhárom szórakoztató lett a maga módján, és reméljük, a Far Cry 6 és a Rainbow Six Quarantine (vagy akárhogy is hívják most) is csak azért nem jelent még meg, mert a végeredményre megéri várni.

Nem mehetünk el szó nélkül a 2020-ban kirobbant botrány mellett sem, amit többször érintettünk ebben a cikkben, és itt bontottunk ki hosszabban. Június-július tájékán szexuális zaklatásokról és visszaélésekről érkeztek hírek, melyek egyaránt rombolták a céges morált és rontották a játékok minőségét: a francia Libération által közzétett cikk után a kiadó számos magas rangú vezetője búcsúzott, köztük Hascoët (aki minden játékot ellenőrzött megjelenése előtt), Mallat, Michel Ancel, a Ubisoft Torontót alapító Maxime Béland, Tommy François kreatív szolgáltatásokért és írott tartalmakért felelős alelnök, visszalépett pozíciójából, de a cégnél maradt a Ubisoft Singapore ügyvezetője, Hugues Ricour, és határozatlan időre szünetre ment Ashraf Ismail, az Assassin's Creed Valhalla fejese - igaz, ő "csak" csalta a feleségét, ezt teregette ki egy twitterező. Mindenesetre reméljük, hogy mostanra sikerült rendbe tenni a dolgokat, és a cég alkalmazottai egy sokkal jobb környezetben tevékenykedhetnek.

Nektek melyik volt a kedvenc Ubisoft játékotok? Írjátok meg!

Ha a PC, hardver, mobil, okoseszköz, vagy bármilyen geek téma mozgat, itt a helyed!

Oldalak: 1 2

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)