Harry Potter and the Half-Blood Prince

A Harry Potter könyvek őrületes világsikerét ismerve egyáltalán nem meglepő, hogy a filmváltozatok mellett minden egyes könyvnek elkészült a hivatalos játék-adaptációja, így hát a rajongók háromféleképpen is hódolhatnak kedvencüknek. A Harry Potter világához tökéletesen illeszkedő akció-kaland műfajban próbálkozó játékokat az EA Bright Light stúdiója a filmek készítőivel szoros együttműködésben fejleszti, ezért a játék követi a mozik, és elméletileg az egyes kötetek cselekményét is, megjelenési időpontja pedig szigorúan a filmek bemutatóihoz kötött. A hatodik mozifilm premierje előtt nem sokkal, 2009. július 3-án meg is érkezett a Harry Potter and the Half-Blood Prince játék, méghozzá PC, Xbox 360, és PS3 mellett Wii-re, PSP-re, DS-re és mobiltelefonra is. Harry és barátai immár hatodik éve koptatják a Roxfort padjait, és mostanra komolyan bedurvultak az események… Aki ismeri a könyveket, annak nem kell tovább mesélni, aki pedig nem, az kezdjen bele az olvasásba. A könyv(ek) beható ismerete a játék élvezhetősége szempontjából is fontos, mivel a történet sok részlete rejtve marad, és az előzményekre sem igazán derül fény. Ahogy a film, úgy a játék sztorija is egyre inkább távolodik a könyvtől, de ha ettől el tudunk vonatkoztatni, akkor a 6. rész is kitűnő szórakozást nyújt, és a hangulat is tökéletesen átjön. A pörgős, könnyed játékmenet során a könyvben szereplő legtöbb fontos dologgal megismerkedhetünk, és az oktató részek után Roxfortot teljesen szabadon bejárva teljesíthetjük a kalandokat. A fő szál linearitását remekül megtörik a bájitalfőzés, a párbaj és a kviddics minijátékok, valamint a címerek gyűjtögetése. Kalandjaink során Félig Fej Nélküli Nick-et hívhatjuk segítségül ha elakadunk, és immár nem csak Harry-t, hanem Ront és Ginnyt is irányíthatjuk - igaz, ők nem sok szerepet kapnak. A kissé nehézkes irányítás sajnos nem sokat fejlődött, de az előző részben is bizonyított grafikus motor még most is szép látványt varázsol elénk - bár 2009-ben a karakterek modellezése azért szebb is lehetne. Magyar szinkront nem kapunk, de ennek inkább csak örülhetünk, mert a remek angol szinkront szenzációs magyar feliratok kísérik, amelyek ráadásul a könyveket is műfordító Tóth Tamás Boldizsár munkáját dicsérik.