A népszerű animációs film új részének játékadaptációja hozzánk is elérkezett. De vajon képest felérni mozgóképes társához vagy épp más filmek adaptációihoz?
"Lajhár lenni mindég, minden körülményben"
Lajhár, menyét, futkározás, kristálygyűjtés, licsidobálás, az X gomb ritmikus használata. Nagyjából ezek a kulcsszavai az Activision új üdvöskéjének, mely elsősorban a gyerekeket próbálja megcélozni az Ice Age 3-ból ismert történet és karakterek bevonásával.

Gyere Tibi, én már túl vagyok rajta!
Adaptáljunk dínót
Meg kell vallani, egy játékos mindig kicsit szkeptikusan ül le animációs filmek adaptációival játszani. Felmerülnek a kérdések: nem vagyok én túl öreg ehhez? Nem lesz túl könnyű? Nem lesz túl gagyi? A legtöbben talán el sem jutnak magáig a játékig, hanem megtorpannak ennél a pontnál és inkább hagyják az egészet, mondván, úgysem lesz jó. Azonban a Monsters vs. Aliens óta tudjuk, hogy van új a Nap alatt, mert bizony az egy olyan játék volt, amelynek sikerült elrugaszkodnia „szülőanyjától”, a filmtől, és mindezt úgy tette, hogy annak pozitívumait, báját megtartotta. Sajnos az Ice Age 3 adaptációjáról nem lehet szuperlatívuszokban beszélni: változatos játékmenet, többféle irányítható karakter jellemzi, de újszerű dologgal aligha találkozunk a rövid végigjátszás során.
Cseresznye, licsi és egyéb gyümölcsök
Bizony, szomorú dolog az egy gyakorlott játékos számára, hogyha nem találkozik kellő kihívással, nem megszokott megoldásokkal. A játék próbálkozik: Buck, a menyét egyik fegyvere gyakorlatilag vizet/mézet lő magából, ezzel újjáélesztve az elszáradt növényeket, amelyekre aztán fel tud ugrani, hogy továbbmenjen a pályán. Jól hangzik? Igen. A megvalósítás már kevésbé izgalmas, ugyanis a Dawn of the Dinosaurs annyira lineáris, hogy gyakorlatilag nehéz eltéveszteni az útvonalat; a terep vezet, a fegyvert csak ott tudjuk használni, ahol kell – ez normális, csak kevésbé kreatív és élvezetes. Plusz pont viszont, hogy több karaktert is irányíthatunk. Viszont szabadságot itt sem kapunk: nem váltogathatjuk őket kedvünkre, az egyes missziók során más és más állatkát kell használni. Egyszer Diegoval üldözünk antilopot, máskor Mannyval tesszük bababiztossá a kecót, de mégis, 95%-ban vagy Sid, a lajhár, vagy pedig Buck, a menyét kalandjait játszhatjuk végig. Ezekben sok különbség nincs, nem nagyon különböznek a karakterek tulajdonságai és tudása egymástól. A játék során gyűjtögethetünk cseresznyét, amit aztán beválthatunk a boltban bónusz tárgyakra: minijátékokra, extra tartalmakra, vagy épp vicces „csalásokra”, mint amilyen a cseresznyék méretének őrült megnövelése (kérdés, hogy ez vicc vagy segítő szándék miatt került a játékba, valószínűleg mindkettő). Egy-két fejlesztést is találhatunk a boltban, ezeket az életerőnk megnövelésére vagy a „tölténykészletünk” újratöltésére használhatjuk. Mert bizony nemcsak közelharc, hanem komoly dobálózás is helyet kapott az Ice Age új részében: dobálhatunk licsit (ázsiai gyümölcs), nomeg valami olyat, ami úgy néz ki, mint egy tök. Bizonyos pontokon felvehetünk gombákat is, amik egy rakétavetőként funkcionáló bambusznádat töltenek fel munícióval.

A rossz szájszag szááárnyakat aaad
Kristálykoponya: királyság!
Ezekből az apró dolgokból kiderülhet, hogy az Ice Age 3 játék nem vesztette el teljesen azt a humort, amit filmes párjában megszokhattunk. Mindenképpen pár, vagy még inkább ikertestvér az alapként szolgáló alkotás, ugyanis teljesen ugyanazt játsszuk, mint amit vetítővásznon láthattunk. Azoknak, akiknek nem volt szerencséjük a filmhez, a kimaradt, átugrott jeleneteket a játék barlangrajzokon keresztül meséli el, hogy aztán a játékos össze tudja kapcsolni a különböző teendőit. A missziókban három-három kristályt is gyűjthetünk, ezeknek az achievementekben van csak szerepe (nomeg a büszkeségünk..), és a készítők sikeresen megoldották azt is, hogy bármelyik küldetésbe vissza lehet menni, sőt, még elénk is rakják, hogy melyik kristályt nem szedtük össze az adott rész során.

Már megint a levegőben vagyok.. uncsi.
Ami gyorsabb a lajhárnál
Összességében az Ice Age 3 egy kellemes kikapcsolódás: semmi extra, semmi újszerű, talán kicsit könnyű, de néhol piszok fárasztó (gyereknek meg nehéz). Rövid, de aranyos, az újrajátszási faktora nagyon alacsony (csak a kristályokért!). Mindenki döntse el maga, hogy akarja-e ezek után.
Pro:- a filmből ismert, eredeti hangok
- követi a film vonalát
Kontra:- hamar vége, nincs benne semmi újszerű
- követi a film vonalát
6.3