Az EA a labdarúgás pörgősebb formáját mutatja be a FIFA Street sorozat képében, ahol a legtöbb szabály nem él, s a játékosok a reklámok stílusában zsonglőrködnek a labdával.
A cikk írásának pillanatában hét ágra süt a nap, s nagyjából fél óra telt el a cimborám telefonja óta, aki nem restellte beledörmögni a készülékbe, hogy kapjam össze magam, mert jönnek értem, s cibálnak focizni. No nem mintha tiltakoznék a bőrbogyó kergetése ellen, hiszen apám hivatásos edzőként töltött évei jókora hatással voltak rám is. Az óra tehát ketyeg, nekem pedig el kell döntenem, hogy érdemes-e néhány órányi testmozgással egybekötött szórakozást felcserélni a bőrfotel kényelmére.
Grundfoci
Van valami szórakoztatóan mókás abban, ahogy néhány fiatal, vagy idős ember (többnyire hím egyedekről van szó) két, egymásra ellenfélként tekintő csapatra oszolva úgy kerget egy pattogó labdát, hogy a kezeket, s az alkart leszámítva bármely testrészével hozzáérhet. Igaz, akad olyan részünk is, amivel hozzáérhetünk ugyan, ha úri kedvünk éppenséggel úgy tartja, de nem igazán ajánlott. Aki ezt nem érti, az ne is olvasson tovább, inkább kerekedjen fel, s induljon el a legközelebbi kőfejtőbe, ahol beállhat a többi, nem túl éleselméjű kődarab közé.
|
"Az a baj, hogy az M.I. olyannyira buta, hogy sikeresen indulhatna a hazai bajnokságban is."
|
A hozzá nem értők szemszögén túllépve belevethetnénk magunkat a labdarúgás évszázados történetébe, az idők során számos változáson átesett szabályok ismertetésébe, ám egyetlen lépéssel sem kerülnénk közelebb jelen cikk tárgyához. A FIFA Street 3 a kispályás labdarúgás azon vállfaját tárja a téma iránt fogékony játékos elé, ahol a kezezést, a rátartást és a durva belépéseket leszámítva semmiféle szabály nincs. A pálya mindkét térfelén ötfős csapatok sorakoznak fel, s kezdik el a sípszó elhangzása után a szokásosnál lényegesen pörgősebbnek nevezhető meccset. Az, hogy nem él a lesszabály, s a labda csak akkor van kint, ha átrúgjuk a palánk vagy a kerítés fölött, sokkal felszabadultabbá teszi a mérkőzéseket. Már két-három szerencsés, gyakorlottabb játékosok esetén tudatosan megtervezett labdaérintés elegendő lehet a gólszerzéshez.
Paródia
Azonban a FIFA Street nem erről szól, vagyis főként nem erről. Gondolom sokan láttátok már a Nike reklámspotjait a közszolgálati, vagy kereskedelmi tévécsatornák valamelyikén. Nos, az említett, figyelemfelkeltő marketingfogások egynémelyikében olyan látványosan megkoreografált, fényképezett és összevágott labdazsonglőrködést láthatunk a sportág legnevesebb sztárjainak közreműködésével, hogy még azok is kedvtelve legeltetik rajtuk egy-két percig szemüket, akik egyébként zsigerből tiltakoznak minden olyan dolog ellen, amiben egy kerek, pattogó izé szerepel. Mindez játék közben fifikás cselezések, dekázgatások, furmányosnál furmányosabb passzolások és olyan lehetetlen szögekből történő tüzelések formájában jelenik meg a képernyőn, ahonnan élő ember nem találna kapuba. Nekünk azonban mégis sikerül, jobban mondva játékosainknak, akik nem csak jól mozognak, hanem jól is néznének ki, ha épp egy Monty Pyton vígjátékba keresnének statisztákat. Az, hogy Carlos Puyol egyenesen úgy fest, mint John Rambo harsány röhögést csalt ki belőlem. Az EA játéka az NBA Street Homecourt motorjával, stilizált, karikatúrákra emlékeztető figuráival nem veszi túl komolyan magát. Legalábbis erősen remélem.
Animé
Néhány éve futott egy Kis futballsztárok című széria a televízióban, amelyhez még jóval korábban volt szerencsém német nyelven. (Ejha, öregszem...) Eme sorozat epizódjaiban fordult elő viszonylag sűrűn, hogy egy-egy kivételes képességekkel megáldott játékos egymaga kicselezte az összes ellenfelet, majd olyan erővel küldte kapura a labdát, hogy az a szerencsétlen kapussal együtt szakította át a hálót. Ehhez hasonló eredményt érhetünk el, ha Gamebraker módba sikerül váltanunk játék közben. Az EA más Street játékaihoz hasonlóan itt is fifikás trükkökkel, cselezésekkel és labdatartással tudjuk feltölteni a képernyő felső sarkában megbúvó mérőt. Ha elveszítjük a labdát egy jól időzített szerelés következtében, akkor rohamosan csökken a csík telítettsége, s kezdhetjük elölről az egészet. Amennyiben mégis sikerül a nagy tett, rövid időre szinte megállíthatatlanná válik játékosunk, s kondenzcsíkot (Nem kellett volna az a sok bableves.) húzva magunk után törhetünk az ellenfél kapujára.
Az a baj, hogy az M.I. olyannyira buta, hogy sikeresen indulhatna a hazai bajnokságban is. A folyamatosan rosszul helyezkedő csapattársak miatt sokszor értelme sincs a passzolgatásnak, s így csak nagyon ritkán lehet szép összjátékkal helyzetbe kerülni. Ilyenkor marad az a már rövid távon roppant unalmassá váló megoldás, hogy elrejtjük a labdát, megvárjuk, míg Gamebraker módba válthatunk, megrohamozzuk az ellenfél kapuját és gólt szerünk. Ezen még az sem változtat, ha próbálunk variálni a 18 ország játékosait négy játékstílusra bontó kategóriákkal.
Multiban már valamivel jobb a helyzet, mivel mind offline, mind online három-három cimboránkkal oszthatjuk meg a tévé előtt ücsörögve a labdarúgás utcai változatának örömeit.
Végezetül mit is mondhatnék? Szép kísérlet az EA részéről a FIFA Street sorozat, de nem tapasztalható még annyi fejlődés sem, mint az évről évre minimális újításokon áteső FIFA széria esetében. Az irányításbeli problémák nagy részét már felszámolták, ám az M. I. továbbra sem túl értelmes, s a pofás küllem sem lehet magyarázat a néhol darabos animációra, s az esetenként tapasztalható lassulásokra.
Mint azt korábban jeleztem, várnak a haverok, vár a pálya, a labda pedig kerek, s az EA Canada még mindig nem tudta ügyesen lekezelni.
GameStar
Pro:- nem veszi komolyan magát
- mókás játékosok
- gyors és pörgős játékmenet
Kontra:- minimális a fejlődés a korábbi részekhez képest
- a régi hibákat nem javították ki
- buta M.I.
7