Igazi gyöngyszemet bányásztunk elő: A játék, amely sikerre vitte a fedezékcentrikus harcmodort, immáron trilógiává nőtte ki magát.
Sokan kezdik vallomással a cikkük elejét, általában azért, mert vagy nincsenek kapcsolatban a szöveg témájául szolgáló alapanyaggal, vagy nagyon is megvan a közös nevező, de előfordulhat az is, hogy heccből csak ki szeretnének tölteni pár sort. Nos, ugyan egy kicsit jutott itt a harmadikból is, valójában a második eset miatt vetemedem arra, hogy jelen cikkem elején egy kicsit meséljek nektek arról, hogyan is viszonyulunk mi egymáshoz a Gears of War sorozattal. Mindez azt segíti majd elő, hogy a későbbi kivesézést kicsit jobban meg lehessen érteni.
Szóval valamikor a ’90-es évek végén már nagyban ment otthon a tanulás és házi helyett a PC nyúzása, azon is leginkább a játékoké. Még kezdő voltam, és mindenbe belekóstoltam, amit csak ajánlottak a barátaim. Volt ott FIFA, Need for Speed, meg természetesen Age of Empires, de igazán nem tudtam magam egyik vagy másik játékhoz odaláncolni. Nem volt meg az az érzés, hogy a suli utolsó óráján vérző szemekkel figyeljem az órát, hogy mikor lesz vége és mikor mehetek már játszani az XY nevű játék legújabb változatával. Aztán pár év elteltével az angoltanárnőm (bizony!) megkérdezte, hogy miért is nem próbálom ki ezt az Unreal Tournamentet, mert az nagyon gizda, hogy lőheted a haverjaidat. Sikerült egy demót szerezni a játékból (mert akkoriban még voltak PC-s demók dögivel, szipp-szipp), és mondhatni megváltozott az életem. Volt benne maximum 2-3 pálya, de én hónapokig elvoltam velük. Persze aztán beszereztem a teljes változatot is (Game of the Year Edition!), és hagytam, hogy magába szippantson a más virtuális emberkék minél brutálisabb kicsinálása.
Szerencsére ezután nem az jött, hogy kimentem az utcára kipróbálni, amit a játék tanított nekem, hanem szimplán elkezdtem érdeklődni az alkotók más játékai iránt. Ez akkoriban igazából a sima Unrealt jelentette, ami persze egy régebbi alkotás volt. Kipróbáltam, és nem csalódtam. Éreztem, hogy ezek az epices gyerekek tudnak valamit. Aztán jöttek a folytatások, újabb Unreal, újabb Tournament és a szebb grafika, finomhangolt játékmenet, meg a többiek. Csak sajnos aztán rá kellett jönnöm, hogy ez így már azért annyira nem elég, kellene valami újdonság, amivel újra lesöpörnek a lábamról, éppen úgy, mint az első epizód. Ekkor érkezett a Gears of War nevezetű alkotás, amelynek első szemrevételezése közben csak értetlenkedni tudtam. Valóban valami mást kértem, de nem ennyire! A GoW ugyanis szakított a megszokott UT-s vonallal, és nagyobb hangsúlyt fektetett a történetre, illetve a fedezékek kihasználására.
Gyakorlatilag amit az UT megtanított (gyorsan rohanni és sorozni – na nem mintha ez sokszor bevált volna), az mind hasztalannak bizonyult a GoW esetében. Idővel magával ragadott a GoW, és kíváncsian vártam, hová viszik majd ezt az új franchise-t a készítők. A második résznél már teljesen beleszerettem a sorozatba, így amikor közölték, hogy jön a trilógia záróepizódja, gyakorlatilag augusztus 20-ai petárdázás zajlott le az elmémben. Gondolom, most sokan úgy vélitek, hogy „ezt bizony megvették kilóra, és bármit elédobnak Gears of War felirattal, annak behódol és istenként imádni fogja”. Nos, nagyot fogtok nézni.
Vajon mit szed a csaj?
A HÁBORÚ FOGASKEREKEI BEINDULNAK
A Gears of War sorozat ma már oda jutott, hogy a popkultúra része lett, filmet akarnak belőle készíteni, és a legújabb videókat és infókat népszerű amerikai talkshow-kban lengetik meg először. Gyakorlatilag ha a világ videojáték-kritikusai összefognának és poénból lehúznák a harmadik felvonást, akkor is több millió eladott példánnyal büszkélkedhetne a játék. Ez veszélyes is lehet, mégpedig éppen azért, mert oda jutott a sorozat, hogy az Epic legnagyobb arca, Cliffy Bleszinski még azzal az ötlettel is előállhat, hogy a folytatás legnagyobb újdonsága a fegyverre szerelhető gőzmozdony legyen, és így is medencéket tölthetnek meg a befolyó pénzzel.
Szóval volt bennem azért aggodalom, amikor a Microsoft titkos bunkerében rám zárták az ajtót. Ők azonban kedves emberek voltak, azt mondták, hogy annyit játszom, amennyit jólesik, enni is adtak, de láttam én a vigyázó tekintetet az irodának álcázott börtön ablakában, és a homlokomon mintha kis lézerpontok jelentek volna meg, amikor az első tapasztalatokról kérdeztek. Vigyáztam is azzal, mit mondok, de mivel most csak te meg én vagyunk, kedves olvasó, nyugodtan lehetek őszinte. Ez az őszinteség pedig most egy hasonlattal fogja indítani a tesztet: a sorozat számomra olyan, mint egy kapcsolat lépcsőfokai. Az első résznél még csak ismerkedtünk, döcögött a dolog, de jó volt felfedezni a másikat és újabb információkat megtudni róla. A második felvonásnál már dúlt a szerelem, a lila köd, minden szép volt és káprázatos. A harmadik epizód pedig mint a házasság. Biztonságot ad, élvezed, mert tudod, hogy finom meleg vacsi vár otthon, ami jó. Tessék, megmondtam, a Gears of War 3 olyan, mint a házasélet, most pedig mindenki döntse el, hogy ez a jó-e vagy sem. De mondok egy jobbat, olvassatok tovább és lehet, hogy segítek.
Idilli környezet
TÖRTÉNELEM DIÓHÉJBA ZÁRVA
Bár nehéz elképzelni, hogy van olyan ember ezen a földön, aki ne ismerné az mberek és a sáskák egymás elleni elkeseredett harcát, azért a játék rögtön azzal indít, hogy lehetőséget ad megtekinteni egy „mi történt eddig” videót – viszont valamiért úgy érzem, hogy a tisztelt alkotók sem kifejezetten tudták feldolgozni, hogy lehet valaki, aki nem hallott még a Gears of War világáról, ugyanis a felvétel eléggé összecsapva magyarázza el, hogy mizu. Éppen ezért tegyük szépen rendbe a dolgokat. A Gears of War a távoli jövőben játszódik egy Sera nevű bolygón, amelyet az emberiség megtalált magának és lelkesen be is népesített. Boldogan éltek rajta, már amikor éppen nem saját magukkal háborúztak a bolygó titokzatos nyersanyagáért. Idővel viszont kiderült, hogy nincsenek egyedül a planétán, a föld alatt ugyanis egy ősi civilizáció rejtőzködött, és bár egy ideig elviselték az emberek folytonos bulizását, amikor már sokadszorra sem ért semmit a plafon partvisnyéllel történő csapkodása, berúgták az ajtót, hogy rendet tegyenek. Pontosabban, kiirtsák az embereket. Ez volt az Emergence Day, amikor is a bolygó számos városában megjelentek a sáska névre hallgató faj képviselői fegyverekkel és roppantul csúnya állatfarmjukkal. Egészen jól sikerült az akció, hiszen az emberek egyszerűen nem tudták felvenni a kesztyűt a föld alól váratlanul érkező lényekkel szemben. Szerencsétleneknek nem maradt más választásuk, mint Jacinto városába tömörülni, amely egy gigantikus sziklára épült. Ez éppen annyira volt erős talaj, hogy nem tudták magukat átfúrni rajta a sáskák. A háború akkor durvult el igazán, amikor az emberiség egy utolsónak tűnő lehetőséghez nyúlt: az űrből hipererős lézersugárral porig romboltak mindent, ami nem éppen Jacinto volt, ezzel pedig milliók életét is feláldozták.
Gears of War 3
A jacintói lakosság tehát nem számított túl népszerűnek a bolygó más pontjain fellelhető, néhány túlélőt tömörítő kis lyukakban. A harcok persze nem álltak le, és még egy utolsó próbaképpen az emberek leásták magukat a sáskák birodalmába, hogy majd akkor hazai pályán csinálják ki őket. Ez azonban elhamarkodott gondolat volt, hiszen a sáskák sem ültek tétlenül a hátsójukon és ők is saját akcióba kezdtek. A végén nem maradt más hátra, mint Jacinto elsüllyesztése, amellyel gyakorlatilag az emberek otthon nélkül maradtak, ám a sáskák sem jártak jól, hiszen az alagútjaikat elöntötte a víz, így szerencsétlenek a felszínre kényszerültek. Ha figyeltetek, még az elején említettem azt a bizonyos titokzatos nyersanyagot. Nos, ez az Imulsion, és a második felvonás végére kiderült, hogy akárcsak a legtöbb energiát tároló nyersanyag, ez sem éppen a legkörnyezetbarátabb dolog.
Sőt, olyannyira nem az, hogy megfertőzi az élőlényeket és secperc alatt robbanó gyilkos vadállattá varázsolja őket. Így indul a harmadik epizód. Az emberiség elvesztette a reményt, a sáskák ellepték a bolygót, nincs egy nyugodt pont se, ráadásul a korábban életet mentő nyersanyag mostanra mutáns-/ zombihadsereget növesztett a bolygó hátára, ha ennyi rosszarcokból álló frakció nem lett volna elég.
Hú de nagyon kemény vagyok!
CSAK AZ ISMERŐS ARCOK
Akkor tehát most már egészen biztosan képben van a tisztelt olvasó a Gears of War világával, meg is indulhat a harmadik epizód kampánya, megtudhatjuk, hogy vajon miképp végződik a Serát teljesen leamortizáló háború. A kampány elején természetesen lehetőségünk támad nehézségi fokot választani, ám még a GoW-tól legmesszebb állóknak sem ajánlanám a legalacsonyabb szinten történő ismerkedést, az ugyanis piszkosul könnyű lesz és már-már unalmas. Állítólag könnyebbre vették a „casual”-nek nevezett szintet a korábbi játékokhoz képest, és ez érződik is, szóval aki teheti, a második szinten kezdje, akkor már azért meg fog izzadni néha-néha.
A nehézségi fokozat kiválasztása után kezdődhet a móka, amely rögtön egy keretes szerkezettel indít. Az első epizódban ugyanis a főhősünk, Marcus Fenix egy börtönben dekkolt, majd jött a haverja és kiszabadította, mert hát szükség volt rá. A harmadik felvonás is a börtönben csücsülő Marcusszal kezd, akihez ezúttal a sorozat „jó nője”, Anya (ejtsd Anja) érkezik menetfelszereléssel a kezében. Jó katonánk ezután a harcmezőn találja magát, ahol az apját kell védelmeznie a folyamatosan érkező sáskahadtól. Nem köntörfalaz a játék, rögtön megmondja, hogy ez itt a Gears of War, és felesleges hősködni; azért van az a sok derékig érő magasságú fal meg doboz, hogy fedezéknek használd. Ha pedig már olyan ügyesen el tudunk bújni, ideje megtanulni lőni is, ám érdemes mindeközben odafigyelni, hiszen az ellenfelek célzása minket is láthatóvá tesz, ezért jobb néha visszabújni a falak nyugalmas árnyékába. Lényegében ezzel el is magyarázta nekünk a játék az összes tudnivalót, és igaza is van, a többit majd idővel csurgatja nekünk. Mivel pedig olyan jó tanulók voltunk, a játék lerántja a leplet az igazságról, miszerint mindez csak egy emlék volt, és kedves Marcus Fenix kollégánk valójában egy hajó kabinjában igyekszik pihenni, ám megszólal a hangosbemondó és mehet eleget tenni a kötelességnek. Összegyűjtjük az egység tagjait, majd természetesen ahogy az lenni szokott, elszabadul a pokol, és megindul a hullámvasút, tele csúnya lényekkel, sok-sok fedezékkel, millió lőszerrel és egyéb durvulásokkal. És a végén? Nos, nem lövöm le, hová is visz a játék, miken is megyünk keresztül, de annyit elmondhatok, méltóképpen ér véget a trilógia, de bőven hagynak lukat arra a kedves fejlesztők, hogy legyen egy negyedik felvonás is a Gears of War világában.
Azt hiszem itt láthatjuk a \"rosszarcú\" tökéletes példáját.
ÚJDONSÁGOK VAGY INKÁBB CSAK ÚJ CSOMAGOLÁS?
A kalandok során a megszokott szolid GoW-élményt kapjuk, mint korábban. Valamilyen okot (avagy missziót) szerzünk arra, hogy elinduljunk A-ból B-be, és közben itt-ott meg kell állni, mert jön az ellen és minket szemel ki céltáblának. Elimináljuk őket, majd haladunk tovább, nyomulunk előre, amíg el nem érjük az elénk kitűzött célokat. Néha meg kell védeni egy adott pontot, vagy valakiknek a segítségére kell sietnünk, de gyakorlatilag mindig csak megyünk és sorozunk. Nincs túl nagy variálás, de ez nem is gond, van egy hangulata a játéknak, ami viszi előre az embert, egy megmagyarázhatatlan erő, ami nyom minket hátulról, hogy nézzük meg, mi van a mögött az ajtó mögött, mi van ott a domb tetején, honnan jöhet ez a segélykiáltás. Mindig van mit tenni, és örömmel teljesítjük a parancsokat, mert egyre nagyobb és durvább hordák támadnak meg minket, a mellünk pedig egyre nagyobbra dagad minden egyes akadály átlépése után. Azonban valami mégis hiányzik. Gyakorlatilag az egész játékot az mozgatja, hogy eljussunk a végső felvonásig, kiderüljenek a dolgok és lezáruljon a háború, eljöjjön a béke, vagy mégse, de záruljon már le a trilógia légyszi! Ez azonban visszalépés a második epizódhoz képest.
Gears of War 3
Tisztán emlékszem azokra a pillanatokra, amikor mentünk a sereggel, ültünk a kocsin és lőttük az ellent, izgultunk, hogy átjussunk a harcmezőn. Majd az első pillanatok a sáskák birodalmában, a barlangokat járva és nyomulva előre, a gigantikus kukaccal való találkozás, annak bendőjének megmasszírozása a láncfűrésszel, és a végső csata Jacinto alatt. Mind-mind egy olyan pillanatról rögzített emlék, amikor az agyam eldobtam. Ilyesmi viszont nincs a harmadik epizódban. Gyakorlatilag mindent arra tettek fel a fejlesztők, hogy most mindenki nagyon elkeseredett, nagyon nincsen otthon, nincs nyugalom, mert az ellenség mindenütt ott van, és szervezett katonaság gyakorlatilag nincs. Eltűnt a második rész „Oorah!” hangulata, és ami a helyén keletkezett űr, azt nem igazán tudták megtölteni. Sőt, annak ellenére, hogy ez lenne az egyik legnyomasztóbb epizód, ez lett a legszínesebb is. Szeretjük savazni a korábbi GoW-részeket, mert a készítők a fakó, kopottas fekete, szürke és barnás árnyalatokon kívül nem nagyon ismertek színeket, és lehet, hogy éppen emiatt gondolták, hogy a harmadik részre kibővítik a palettát. De könyörgöm, azért, mert most már a sárga/narancssárga a domináns, attól még nem lett sokkal színesebb az összkép. Sőt, mint mondtam, nem is kifejezetten illik bele a maroknyi túlélő nyomorúságos napjait bemutató kompozícióba. A teszt alatt még igazából két újdonságot fedeztem fel magamnak a korábbi játékokhoz képest, ebből egy istenigazából szemkiszúrás, de legalább jobb fajta. Most először ugyanis a kétajtós szekrény katonáink mellett a csajok is felvették a páncélt. Így lehetséges, hogy a korábban csak in- formációkat szállító Anya már mellettünk küzd menetfelszerelésben, de ha már lúd, legyen kövér alapon beraktak egy Sam nevű jó csajt is, akiről nem tudtam eldönteni, hogy brit-e a beszéde miatt, vagy spanyol-e a bőrszíne miatt.
A másik újdonság a sáskák mellett megjelenő második ellenfél-frakció, a lambent. Bár alapvetően ugyanúgy viselkednek, mint a sáskák (jönnek a gépágyúkkal és soroznak minket), azért van némi különbség abban, hogy miképp is érdemes irtani őket. A lambent ugyanis vicces egy fajta, hiszen a bennük folyó Imulsion nyersanyag miatt különösen robbanékonyak, így nem érdemes a közelükben tartózkodni. Emellett mindemellett előszeretettel növesztenek csápokat és egyéb csúnyaságokat, abban a pillanatban, amikor azt gondoljuk, hogy már elég golyót eresztettünk beléjük. Ráadásul ezek a csápok néha önálló életre kelnek, csak hogy még tovább szívathassanak bennünket a földön kúszva. Persze az új frakció megléte nem elég, a jó öreg sáskák is kaptak néhány új arcot a soraikba. Ilyen például az a csúnyaság, ami a föld alatt fúró gránátot tud kivetni, így bármilyen fedezék mögött állhatunk, az úgyis átjön alatta, szóval érdemes az ő jelenlétükben gyakran módosítani a pozíciónkat.
A kolléga eltévedt, ez nem egy amerikai foci mérkőzés...vagy legalábbis egy új fajtája
HA EGYEDÜL NEM MEGY
Bár a legtöbben ódákat zengtek arról, hogy egyszerre négy játékos is viheti a kampányt az új coop funkciónak hála, én annyira azért nem ugrálok örömömben. Tény, élvezetes mással együtt végigizgulni a kampányt és egymás fejéhez vágni a különböző utasításokat, de őszintén szólva ez csak egy a sok „legyen még nagyobb és még több” fejlesztés közül, ami kifejezetten hidegen tud hagyni. Multiplayer fronton azonban már annál több az érdekesség. Abba most nem megyek bele, hogy a különböző Deathmatch és egyéb funkciók hogyan szuperálnak, mert általában ezeket nem nagyon lehet elszúrni. Inkább nézzük a második felvonásban debütált Horde módot: a játékmód lényege ugyebár, hogy haverokkal beássuk magunkat a pályák egyes pontjain, és túléljük az egyre nagyobb számban érkező sáskahad támadásait. Ez abból a szempontból változott, hogy most meg kell választanunk a helyszínt, amit megvédünk, majd az egyes ellenfélhullámok végeztével fejleszthetjük a bázisunkat. Különböző csapdák, automatikus és manuális gépágyúk szerepelnek a repertoárban, szóval minden itt van, ami egy agresszív túlélési kézikönyvben szerepelhet. Ám éppen ezért durvábbak is az ellenfelek, szóval érdemes lesz jól összedolgozni a cimborákkal, különben hamar véget ér a móka.
Gears of War 3
A Horde mellett egy teljesen új mód is megjelent Beast néven. Itt fordul a kocka, és a sáskák oldalán kell szolgálatot teljesítenünk. Kicsit olyan, mint a Dead Space multiplayere, hiszen a különböző képességű rosszarcúakkal mehetünk aprítani az embereket. Eleinte még csak az alap sáskák közül válogathatunk, de idővel egyre több válik elérhetővé és akkor aztán már igazán durvulhatunk. Mondanám, hogy így jó meg úgy jó, de őszintén szólva azért nem lehet a multiplayerről ennyi idő alatt messzemenő következtetést le- vonni, így a játékról alkotott végső értékelésembe nem veszem be ezeket az élményeket. Amit láttam, az biztató volt és szórakoztató, de tudjuk, hogy majd idővel jönnek patch-ek, pályák és miegyebek, amelyek tovább csiszolják az élményt.
VONJUK LE A KÖVETKEZTETÉST
A Gears of War 3 fantasztikus játék. A sorozat eddigi legstabilabb és legjobban csiszolt darabja, tényleg érződik, hogy mindent megtettek a fejlesztők annak érdekében, hogy igazán pöpec szoftver legyen. De hogy vajon élményben is a sorozat legjobbja volna? Nos, efelől vannak kétségeim, ám ezt már fentebb is taglaltam. Nagy volt az igyekezet, próbáltak minél több és minél nagyobb dolgot belerakni a játékba, de mintha elvesztették volna a fókuszt, nem vették észre, hogy valamit mégis kifelejtenek. A hangulat az ott van, viszont a második epizód olyannyira magasra tette a mércét, hogy annak megugrását csak álmainkban reméltük. Nincsenek meg azok az emlékezetes pillanatok, amelyek akkor a padlóra küldték az állainkat. De ez ugyebár csak a mérleg egyik kezén helyezkedik el, a másikon ott a tény, hogy ez az eddigi legszebb Gears-játék, és a legkiforrottabb játékmenetet is ez szállítja, itt lehet három haverral együtt végignyomni a kampányt, és itt lehet végre sáskaként nyomasztani az embereket. Mint a házasság: már nincs meglepetés, de mi nagyon boldogok vagyunk ezzel.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak
minősülnek, értük a szerkesztőség és a szolgáltatás üzemeltetője semmilyen
felelősséget nem vállal! A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat
szerkesztőségünk bármikor törölheti.
GameStar Live Season 03 Episode 18
Kérdezz felelek nélkül, de a megszokottnál több játékkal jelentkezünk. Teszteljük a felhőből jött játékot, a játékot a felhők között, és az Xbox 360 egyik legjobban várt címét.
2007 óta rendezik meg Londonban azt a fesztivált, amely (és az Apple) segítségével ingyen juthatnak a szerencsések a legnagyobb előadók koncertjegyeihez.
Köztudott, hogy az Apple az Infinite Loop 1 alatt található főhadiszálláson kívül még egy épületet szeretne építeni Cupertinóban, és ehhez a lakók véleményére is kíváncsi.
Ha a sarokban/padláson/pincében hever egy nem használt Mac Pro vagy PowerMac G5, ahelyett, hogy csak kerülgetnénk, pár egyszerű lépéssel a szoba díszévé varázsolhatjuk.
The Keep - Peter Weir gótikus thrillere 2012. május 21. 20:25 Korunk egyik legnagyobb rendezője, a hat Oscar-díjra jelölt Peter Weir (Truman Show, Holt költők társasága, Kapitány és katona) a Pulitzer-díjas Jennifer Egan 2006-os bestselleréből forgat filmet, a The Keep-ből.
jOBS - Az eredeti Apple-garázsban kezdik a forgatást A Közösségi háló sikerei után valahogy érezni lehetett a levegőben, hogy ezentúl sorra fogjuk kapni a sikeres cégek történetét felölelő filmeket. Steve Jobs életműve előtt tisztelegve hamarosan meg is érkezik a "jOBS".
Gears of War 2
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
