Mindig is Forma-1-es pilóta szerettél volna lenni? Most megtapasztalhatod ennek a világnak a szórakoztató felét!
GameStar 2010. október archív
Amikor megjelentek az első hírek az F1 2010-ről, hogy igen, tényleg megjelenik végre egy új, a Forma-1 versenysorozat világát feltáró játék, akkor azonnal elkapott némi nosztalgikus érzés, és felidéztem azokat az időket, amikor estéket, hétvégéket töltöttem az F1 Challenge '99-'02 című alkotással. Ebből már talán sejthetitek, hogy jómagam nem vagyok a szimulátorokért rajongó játékos, jobban szeretem, ha könnyed szórakoztatásban részesülök, ha felállok a rajtrácsra.
Ez egyben azt is jelenti, hogy az F1 2010-re sem úgy tekintek, hogy ennek a játéknak most maradéktalanul vissza kellene adnia azokat a jellemzőket, valós tényeket, amelyek az autóversenyzés királykategóriájának is nevezett sorozatra jellemzők. A szerkesztőségben többen is úgy véljük, hogy a létező történeteken, eseményeken alapuló játékok esetében a valóság és a virtuális világ között elhelyezkedő mezsgyén kell végigsétálnia a fejlesztőknek, kis részeket adva mindkét területből. A játékos ugyanis akkor fogja igazán jól érezni magát, ha a valóságos alapot olyan formában alakítgatják, ami odabilincseli a képernyő elé az egyszeri játékost is.
Nem könnyű megtalálni ezt az egyensúlyt, az F1 2010 azonban közel tökéletesen hozza ezt. A fórumok ugyan teli vannak negatív, sokszor káromkodásokkal telivágott véleményekkel, de ezek általában az évek óta rFactor világában versenyző, másokkal és mások alkotásaival szemben kevéssé toleráns egyénektől érkezik.
Kérem szépen, az F1 2010 nem szimulátor, még akkor sem, ha a Codemasters előszeretettel használja a „simulation" szavacskát a különféle marketinganyagokban. Ez a játék nem arról szól, hogy órákat töltünk el az első és a hátsó szárny beállításával, illetve nem is ad olyan visszajelzéseket, amelyek egyáltalán szükségessé tennének ilyen finomhangolásokat. Félreértés ne essék, a játék bőven tartalmaz autót érintő paraméterezési lehetőségeket, de ember legyen a talpán, aki érzékeli is a változásokat. Ha már maga az alapirányítás és az autó viselkedése sem tekinthető teljesen valósnak, akkor nem várhatjuk el, hogy minden egyes aerodinamikai változtatásra pontosan reagáljon a játék motorja.
Inkább árkád, mint szimulátor Az F1 2010 tehát amolyan árkád-szimulátor keverék, de a hangsúly inkább az elsőn van. A leggyengébb fokozaton elképesztően egyszerű irányítani az autókat, az ideális ívet is kijelzi a játék, tehát egy-két gyakorlókör után szinte tökéletesen végig lehet menni a pályákon. Természetesen nincs ezzel semmi baj, így lehet igazán megfogni azokat a játékosokat, akik a Need for Speed különböző részein nőttek fel. Itt mondjuk nem jó taktika a „a fal segítségével bekanyarodok 200 km/h-val", de talán ezt mindenki felfogja majd az első gumifalas találkozás után. Ezenfelül lehet még nehézségi szinteket választani - a játék elején tartott röpke sajtótájékoztatón dönthetjük el először, milyen nehézségi fokozatban kívánunk versenyezni -, de ezt a lépést hagyjuk meg csak arra, hogy a gép beállítsa az ellenfelek szintjét, a mi autónk vezethetőségét semmiképp se hagyjuk ennyiben.
Érdemes játszogatni a különböző segédek ki-be kapcsolgatásával, avagy kell-e nekünk fékasszisztens, manuális váltó, esetleg kipörgésgátló, vagy sem. Még mielőtt egyetlen versenykört is megtettünk volna, érdemes Time Trial módban kitapasztalni, miként reagál az autó az egyes segédek kikapcsolására. Csupán egy esetben, billentyűzetes irányítás esetében javasoljuk azt, hogy legyen bekapcsolva minden, egyedül a manuális váltás maradhat. Klaviatúrával ugyanis nehéz normális körbemenni, még a leggyengébb kanyarok bevétele is problémás, mert nem tudjuk folyamatosan adagolni az irányokat, nem beszélve arról, hogy gáz és fék esetén a „van vagy nincs" effektussal vagyunk kénytelenek megbarátkozni.
Kormánnyal az igazi! Aki komolyan veszi az F1 2010-et, netán meg is vásárolta eredetiben, mindenképp áldozzon egy kis pénzt gamepadra, vagy sokkal több pénzt egy olyan kormányra, amellyel Michelisz Norbert is tesztelte nálunk a játékot. Szó sincs arról, hogy csak a Logitech G27-tel lenne élvezetes a versenyzés, de mindenképp olyan élményt ad, amelynek révén végül teljesen más vélemény alakulhat ki bennünk a játékról. Egy kormány használata esetén azonban némi türelemre is szükség lesz, ugyanis az F1 2010 sem olyan, hogy ha rádugunk egy ilyen perifériát, akkor már mehetünk is legyűrni a Red Bullokat. A beállítások között ugyan megjelenik az adott kormány neve és az ahhoz társított profil, ám például a kormányzás érzékenysége, az elfordulás mértéke stb. csak egy kevesek által használható alapértékre áll be, amit erősen ajánlott módosítani. Kormány esetében nyilván evidens, hogy a segédeket azonnal ki kell kapcsolni - aki például egy Logitech G27 mellett használ fékasszisztenst és automata váltót, inkább bújjon el, és addig ne is jöjjön elő, amíg nem a kívánalmaknak megfelelően játszik. Tudom, kicsit szigorú voltam, de ennyi kell, mert ha csak egy kis gyakorlás kell ahhoz, hogy mindenféle segítség nélkül játsszunk végig több szezont, akkor butaság ragaszkodni a jó játékélmény látszatát keltő jellemzőkhöz. A kormány beállításához ismét csak a Time Trial futamokat tudom ajánlani, amelyből nem kell minden módosítás miatt kilépni, nyugodtan lehet közben is állítgatni.
Ha megvagyunk, és úgy érezzük, hogy bárkit képesek vagyunk megverni, akkor kezdjünk neki a Karriernek. Pontosabban mondva, most kezdjük el igazán, a játék ugyanis minden első indításnál végigvezet minket egy kérdezz-felelek procedúrán, ahol többek között megadhatjuk, hogy milyen időtávban gondolkodunk ebben a versenysorozatban. Ha a leghosszabb pályafutást választjuk, akkor értelemszerűen a legkisebb csapatok lesznek csak elérhetők, szép is lenne, ha újoncként azonnal a Ferrari egyik ülését kapnánk. Tehát szépen fel kell küzdeni magunkat a ranglétrán, amit ha tényleg jól csinálunk, akkor már jön is a hír, hogy szerződést ajánlott egy komolyabb istálló. Mindezt persze kissé zombiarcú ügynökünk intézi nekünk, aki a lakókocsiban gubbaszt és drukkol nekünk.
Szinte mindenért büntetés jár Ne vágjunk bele ész nélkül a Karrier módba, mert egyszerűen nem éri meg, csak magunkat szívatjuk meg azzal, ha félvállról veszünk egy versenyt, és például az első kanyarban beleszállunk Hamiltonba csak azért, mert utáljuk a McLarent. Azonnal kapjuk a büntetést, a játékban nincs olyan, hogy a stewardok vizsgálják az esetet, kedvenc Gyulánk pedig benyomja, hogy „kizárt, hogy ezt versenybalesetnek minősítik...". Azonnal kapjuk a büntit, csak épp az a probléma, hogy nemcsak ilyen esetekben, hanem egy ártatlan kanyarlevágás vagy az ellenfél megpöccintése esetén is.
Kétségtelen, hogy ez egy csöppet frusztráló, főleg azoknak a rajongóknak, akik évek óta követik a versenyeket, és imádják a test-test elleni harcokat. Na, az F1 2010-ben nagyon óvatosnak kell lenni; ha lenne mutogatás a játékban, még azt is büntetnék. Épp ezért ajánlott mentálisan is felkészülni a versenyekre, különben perifériák törhetnek magasabb vérnyomás mellett. Szerencsére lehetőség van arra, hogy egy versenyhétvégét ne kelljen az elejétől a végéig végigküzdeni - az időmérőket egy kattintással át lehet ugrani az azonnali versenyzés érdekében. Ekkor persze a gép osztja ki a helyünket, ami nem mindig lehet ideális számunkra, de hát valamit valamiért. Ezenfelül nem kötelező végigküzdeni a teljes versenytávot sem, pontosabban mondva lehet választani, hogy a valós futam 20, 30, 40, 50 vagy 75 százalékát kívánjuk-e megtenni. Teljesen logikus lépés volt ez a fejlesztőktől, kevés olyan játékos van, aki képes lenne másfél órát végigkoncentrálni, és azonos köröket menni úgy, hogy közben figyelni kell az ellenfelekre, az autó állapotára és boxkiállásokra. És akkor még nem beszéltünk az időjárásról, ami a játék egyik legjobban kivitelezett pontja lett.
Ha a vezetést tekintve nem is beszélhetünk szimulációról, az időjárás változását kegyetlen jól eltalálták a fejlesztők. Aki ideggyenge, nyugodtan beállíthat fix állapotokat - napos, borús, esős stb. -, a bátrak azonban próbálják ki a dinamikus paramétert. Ilyenkor az igazi versenyekhez hasonlóan nem lehet kiszámítani, épp milyen körülmények lesznek a versenyen, előfordulhat, hogy a pálya egyik felén esik, a másik részén pedig továbbra is száraz az aszfaltcsík. Ekkor természetesen nem lehet végigmenni lágy gumival, azaz lehet kockáztatni, de könnyen lehet, hogy még nagyobb eső érkezik. Mérlegelni kell tehát, felépíteni egy gyors gumitaktikát, ami ha bejön, a pódium közelében végezhetünk.
Szép siker? Ami a grafikát illeti, az F1 2010 látványvilága egy picit sterilre sikerült, az időjárás-változás azonban alaposan fel tudja dobni még a vérszegény versenypályák kinézetét is. A Codemasters a DiRT 2 óta elkötelezte magát a DX11 mellett, de mivel ez is egy multiplatform fejlesztés, ezért az engine alapjai továbbra is DX9-esek. Nyilvánvalóan PC-n néz ki legjobban a játék, de a PS3- és Xbox 360-tulajdonosok sem panaszkodhatnak. Gépigényét tekintve az F1 2010 átlagosnak mondható, a DX11 mód azonban komoly FPS-eséssel jár, tehát ne emiatt a játék miatt vegyünk Radoen HD 5000 vagy GeForce 400-as grafikus kártyát!
Az F1 2010 nem kis terhet jelenthetett a Codemasters számára, ugyanis ha bukik a játék, akkor nem egyértelmű a folytatás sem. A Forma-1 márpedig pont arról szól, hogy évről évre „megújul", amit a játékkal is követni kell, amennyire csak lehet. Nos, szerintünk ezzel nem lesz gond, az F1 2010-vel jól elvégezték a házi feladatot a fejlesztők, és bár vannak hibák, azok javítása jelenleg is zajlik, tehát a fanyalgók tábora hamarosan alaposan lecsökkenhet.
Pro:- majdnem tökéletes Forma–1-es légkör
- könnyed szórakozás és kemény kihívás is tud lenni egyben
- kiválóan megvalósított időjárás-változás
- vállalható gépigény
- Belgium, esős verseny FTW!
Kontra:- szimulátorrajongóknak inkább rFactor
- idegesítő hibák
- felszínes törésmodell
- nincs Safety Car
- sivár boxutca
8.3
Burnout Legends (PSP Essentials)
Perverz kelet? - A hentai és a játékok világa
Sucker Punch Annihilation
